A düh, a depresszió és a bánat gyönyörű egy történetben, de a valóságban a filmrendezőre vagy a művészre méregként hat. Satuba szorítja a kreativitást.
A legjobb módja annak, hogy feldolgozd az érzéseidet, ha beszélsz róluk.
(1.évad 4.rész)
Néha igazán hallgass a szívedre! Tudom, ez veszélyes, de kockáztass!
A futball kihozhatja a legjobbat, de a legrosszabbat is az emberből, mert annyira erős érzelmeket tud megmozgatni. Egy döntő jelentőségű meccsen a játékosok elveszíthetik a türelmüket és a higgadtságukat, és ezt a menedzser fogja megszenvedni.
Az őszinte lelkesedés a legnagyszerűbb dolog a világon. Enélkül semmi vagy.
Lelki nyugalmunknak négy zavarója van: a vágy, az öröm, a szomorúság és a félelem.
A civilizált társadalomban az emberek rengeteg kifejezetlen érzelmet cipelnek magukban. Ha az érzelmek soha nem jutnak teljes kifejezésre, az energia visszafordulhat és súlyos károkat okozhat az érintett személy egészségében és jóllétében. Ez a magyarázat arra, hogy világszerte egyre több a depresszió és a mentális betegség.
Mikor boldog vagy, akkor érzed a ritmust, de mikor szomorú, akkor érted a dalszöveget.
Magam sem tudom, miért viselem annyira szívemen a sorsodat. Azok, akiket forrón szerettem, már a föld alatt pihennek, az én életem boldogsága és öröme is ott nyugszik velük, de azért nem faragtam koporsót a szívemből, s nem temettem el örökre érzelmeimet. A nagy bánat csak megerősítette és mélyebbé tette őket.
Azt hiszem, hogy a fiatal szívben sokszor nagy érzések áradnak el, amelyek nem tartósak, és ha a forró vágyak teljesülnek, sokszor csak annál hamarabb múlnak el.
Néha a legjelentéktelenebb apróság is meg tudja zavarni lelkünk egyensúlyát.
A hangom mindig tele volt érzésekkel, mert mögötte van az életem története. Ha a színpadon kicsordult a könnyem, az valódi volt, nem színészkedés.
Minden ember – tartozzék bár a nyomorúságban sínylődő, durva és ápolatlan szegények közé, vagy az egyhangúan hűvös, unalmasan ápolt előkelők magasabb köreihez – életében legalább egyszer okvetlenül találkozik valamely mindaddig nem tapasztalt jelenséggel, s ez – ha csak egyetlenegyszer is – olyan érzést kelt benne, amely teljességgel különbözik életének minden addigi, s minden későbbi érzésétől. A szomorúságok és bajok közepette, amelyekből életünk szövődik, legalább egyszer felragyog valami boldogító öröm.
Csodálatos dolgok vannak a világon: a vidámság, ha sokáig vizsgálgatjuk, könnyen szomorúsággá változik, s akkor isten tudja, mi minden jut eszünkbe.
Aki még nem volt benne, az nem tudhatja, milyen az, amikor két és fél napig nem aludtál, megállás nélkül szívsz, és képtelen vagy az emberek elé kerülni. Semmi mást nem érzel, csak azt, hogy fizikai képtelenség levinni a kutyát az utcára,mert gyűlölöd a fényt, mert gyűlölsz mások szeme elé kerülni, mert azok normálisak, azok természetesek.
Nincs már nékem semmi lángom,
Egy erős érzés megvisel már,
Én már csak a nyugvásra vágyom…
S hogy el tudnék akkor pihenni,
Ha mindenki rugna, utálna!…
Rövid a szívnek ifjusága…
Nem csak a szerelemben, de a barátságban is létszükséges az érzelemnyilvánítás, még akkor is, ha teljesen nyilvánvaló: a felek rajonganak egymásért.
A szenvedélyek rabságában vergődő ember szavakban jó szándékú és igazságszerető lehet, az Igazságot mégsem leli föl soha. Mert az Igazságot csak az keresheti sikerrel, aki teljesen kiszabadul a szeretet és gyűlölet, a boldogság és a gyötrelem kettős szorításából.