Az „Anfield” szó többet jelent számomra, mint amit szavakba tudnék önteni.
Azt a fickót, aki közönség előtt játszik, jól meg van fizetve, és mégsem játszik teljes odaadással, kiemelném a társadalomból és börtönbe záratnám, mert veszélyes.
Mi egy csapat vagyunk. Megosztjuk egymással a labdát, a játékot, és a gondokat is.
Ha a tizenhatoson belül vagy, és nem tudod, hogy mihez kezdj a labdával, egyelőre csak rúgd a hálóba. A további lehetőségeidet később megbeszéljük.
Az őszinte lelkesedés a legnagyszerűbb dolog a világon. Enélkül semmi vagy.
Egy futballcsapat olyan, mint egy zongora. Nyolc ember kell, aki cipelje, és három, aki tud rajta játszani.
A szocializmusban – melyben magam is hiszek – egymásért dolgozunk, és a jutalomból mindenki részesül. Így látom a futballt, és így látom az életet.
Célozd meg az eget, és eléred a plafont. Célozd a meg plafont, és maradsz a padlón.
Ha nem hozhatsz döntéseket az életben, akkor egy véres veszély vagy. Még mindig jobb, ha országgyűlési képviselő leszel.
Egy futballklubnak van egy szentháromsága: A játékosok, a menedzser és a szurkolók. A vezetők nem tartoznak ide. Csak arra valók, hogy kitöltsék a csekkeket.
A Liverpoolt nekem teremtették, én pedig a Liverpoolnak vagyok teremtve.
Sok futballsiker fejben dől el. El kell hinned, hogy te vagy a legjobb, majd be is kell bizonytanod. Az én időmben azt mondtuk, hogy a mienk a két legjobb csapat a Merseyside-on. A Liverpool, és a Liverpool tartalékcsapata.
Ha nem tudsz szurkolni nekünk, amikor döntetlent játszunk vagy vesztünk, ne szurkolj akkor sem, ha győztünk.
Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.
