Volt idő, amikor roppant mód idegesített, hogy olyan emberek mondanak értékítéletet rólam, akik nem is ismerik az én életemet, a hétköznapjaimat.
Az irigység többnyire azokra jellemző, akik a másik sikerében a maguk kudarcát látják, és ez bántja őket.
Mindeféle alakú és méretű szörnyek vannak. Néha azok között is, akiknek védelmezniük kellene.
Az erősről lepereg a bántalom vagy nem is érinti meg. Csak akkor száll harcba, ha a sérelem nem őt érinti, hanem egy nagyobb igazságot is, amelyet képvisel. Légy erős, önbizalommal teli és legyőzhetetlen.
Nemcsak az a fontos, hogy az emberek mit tesznek, hanem az is, hogy milyen emberként teszik, amit tesznek.
Az ember mindig a tökéletességre törekszik, ennek ellenére a tökéletességet rendszerint csak egy nagyon kis területen érhetjük el, már amennyiben egyáltalán elérjük.
Mindaz, amit elfelejtünk, soha be nem gyógyuló seb marad, ha kétségbeesés társul hozzá.
Nincs jó kapcsolatom a lusta emberekkel. Más nyelvet beszélünk. Nem értem, és nem is akarom érteni őket.
Legnagyobb ellenséged mindig ott bujkál, ahol utoljára keresnéd.
Két dolgot látunk egy emberben. Amit akarunk és amit ő megmutat.
Amikor valami olyan történik, ami meghaladja a józan észt, a szkeptikusok is hívőkké válnak egy magasabb erőben.
Ha valakit, akárki legyen az, meg akarunk ismerni, fokonként, óvatosan kell hozzá közelednünk, nehogy elfogultan, tévesen ítéljünk, amit később aztán igen nehéz jóvátenni, elsimítani.
Ó, milyen elviselhetetlen a boldog ember némelykor!
Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna.
Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet. Aki szívből tud kacagni, jó ember.
Nincs a világon nehezebb, mint őszintének lenni, és nincs könnyebb, mint hízelegni. Ha az őszinteségben csak egyetlenegy hang hamis, már megvan a disszonancia, és azzal együtt a botrány. De ha a hízelgés végig, az utolsó hangig hamis, akkor is kellemes, akkor is élvezettel hallgatják. Sekélyes élvezet, de élvezet. És bármilyen vaskos a hízelgés, legalább a felét elhiszik.
Az ember csak a bajait szereti számon tartani, az örömeit nem.