Köszönöm, uram, jól vagyok.
(…)
Élek, és haldoklom,
ahogy eddig is.
Élni veszélyes. Élni sérelmekkel jár, ez megkerülhetetlen. Keressük a lehető legjobb kompromisszumot.
Én mindig hobó akartam lenni, világcsavargó, aki mereng, sétál, beszélget, nem dolgozik. Azt gondoltam ifjúként, hogy nem vagyok hajlandó beállni a taposómalomba. Azért dolgozzak, hogy megéljek, és azért éljek, hogy dolgozzak? Ez pusztító, nem erre való az ember! Ilyen furcsa gondolataim voltak, mondom ezt úgy, mintha azt játszanám, hogy normális vagyok. De ma is nagyszerű gondolatnak találom.
Maga az élet örökös próba. A gyakorlás során próbára kell tenned és csiszolnod kell önmagad, azért, hogy szembenézz az élet hatalmas kihívásaival. Lépj túl az élet és halál birodalmán, és akkor képes leszel nyugodtan és biztosan elboldogulni bármilyen válsággal, amivel szembetalálkozol.
Az élet sokkal fontosabb, mint a világbajnoki cím, én pedig nem szeretném megölni magam, legalábbis másodszorra nem.
Az egész életem egy szerencsejáték, mindig is bőven elég kockázatot vállaltam, semmi szükségem sincs még továbbiakra is.
A háttered és a környezet, amiben felnőttél egy életre meghatároz – e felől nincs kétség.
Az élet olyan törékeny, nem igaz? Évtizednyi remények és álmok és egyetlen pillanat, egyetlen hiba elég, hogy minden szertefoszoljon.
Amíg az ember kicsi, az apját halhatatlannak hiszi, de eljön a nap, amikor rájön, hogy ez nem így van. Az élet nem viccel, még a legerősebbnek is megtalálja a gyönge pontját!
Azért élek, hogy sikerrel járjak, és nem azért, hogy megfeleljek neked vagy bárki másnak.
Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.
A dolgok elkerülhetetlenül szétesnek. Az életünket az minősíti, hogy hogy tudjuk újra összerakni.
Voltam már néhányszor ilyen helyzetben, és mindig megfogadtam, hogy nem térek vissza oda, ahová nem kell. De vannak esetek, amikor a hely választja ki az embert. Ha már azt kérdezed magadtól, hogy mit és hol rontottál el, jobb ha nyugodtan hátradőlsz és várod az eseményeket, mert azoktól még a válaszaid sem kímélhetnek meg.
Amikor már úgy éreznéd, megvan a megoldás kulcsa, abban a pillanatban jön egy lakatos és lecseréli a zárat. (…) Amikor már azt hinnéd, a rejtvény végénél jársz, nem egyetlen kérdés bukkan fel előtted, hanem az összes újra és újra megjelenik, és azok közül kell kibogarásznod a megfejtést, az egyetlen választ, amely megválaszol minden kérdést.
A Paradicsomban is vannak felhők! Még ha minden tökéletesnek is tűnik, akkor is vannak felhők. Ilyen az élet: vannak előnyei és hátrányai, és ez a Forma–1-re is igaz.
Az életben egyetlen kérdés sem ártalmatlan, (…) minden kérdéstől félni kell, amire még nincs válasz… Mielőtt megkérdeznéd magadtól, hogyan jutottál idáig, jusson eszedbe a kérdés, amit az utad elején feltettél és meg is válaszoltál. Mert egyébként (…) minden válasz az ismeretlenbe vezet.
Az élet olyan körhinta, ahol hiába forogsz együtt a szeretteiddel, mindig ugyanolyan távol leszel tőlük. Amikor pedig megáll, már késő kiszállni és elindulni feléjük. Ha egyszer menekülsz valami elől, a lábnyomaid mindig mutatják majd az utat, amerre menekülsz, egyre nagyobbak és felismerhetőek lesznek mögötted, amíg hirtelen előtted lesznek.
Ára van az életnek, és a halálnak is. Akár érkezel, akár távozol, fizetned kell érte.