Nagy tanulság, hogy mindent túl lehet élni, ha az ember akarja.
Lerch István
1953. szept. 16. -
magyar zeneszerző, zongorista, énekes
Lerch István idézetei a zene, az alkotás és az emberi érzelmek világát közelítik meg őszinte és érzékeny módon. Gondolatai a művészet erejére, a kitartás fontosságára és az élet szépségének megbecsülésére irányítják a figyelmet.
Az egyik legfontosabb dolog egy kapcsolatban, hogy az ember meg tudja őrizni az egyéniségét úgy, hogy a másikét is elfogadja.
Kovács Kati volt az első feleségem. Nagy szerelem volt, túl azon, hogy én szerettem, ahogy ő énekel, ő meg nagyon szerette, ahogy én zongorázom – állítólag.
Elsősorban zeneszerzőnek tartom magam, aztán zongoristának, és hozzá énekelgetek egy kicsit.
Sokáig Elton John volt a nagy kedvencem. 15 éves lehettem, amikor beleszerettem. Elhatároztam, hogy zeneszerző leszek, és majd én is tudok olyan dalokat írni, mint ő.
Ha egyszer már nem fognak rám emlékezni, a dalaimra azért igen. Azok túlélnek minket.
Olyan nekem a zene, mint a tenger, amiben rengeteg kincs van, és az én dolgom ezeket felszínre hozni. Ezeket a kincseket bányászom. Számomra kincsek, remélem másnak is!
A zene sokmindenen segít. Amíg az ember oda tud ülni a zongorához és működnek az érzelmei, nincs probléma.
Ha az ember népszerű, ragadnak rá a lányok. Abban az időben, amikor az Angyallányt elénekeltem, így volt, nem tagadom. De az egy rajongós korszak is volt, amelyet aljas módon kihasználtam.
1960-ban berobbant a Beatles, s vele mindaz, ami engem is elindított. S, ha a mai napig csak a Beatlesből táplálkoznék, akár az is elég muníció lenne! A „fiúk” már annak okán is példaképeim, hogy ők is az újat keresték, hangzásokkal, hangszerekkel, stílusokkal kísérleteztek; a muzsikálásról magam is hasonlóképpen gondolkodom.