Lesz itt minden, ígérem, ha felkelsz egy napon,
meglátod, ha odasétálsz, s kinézel az ablakon.
Utazgatunk, elmegyünk, csavargunk majd, te és én,
csak egyet tegyél meg nekem, gyógyulj fel a kedvemért.
Hallgatom halk szuszogásod, ez most minden örömöm,
az ember oly tehetetlen, ha a kaszás áll a küszöbön.
Nekem meg volt egy gádzsim Kapolcson
olyan, akit senki sem kap olcsón,
kapós volt, elkaptam a platóson, azt mondta szeret,
én meg hagytam, hogy hadd oltson..
Előbb előttem kéne, legyenek az emlékek,
ahhoz, hogy hátat fordítsak.
Mint a barack, körtepálinka; denatúr’ a vérben
Koholt hazug áhítat; az alkohol de nagy úr!
A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.
Drágám, a koporsóra nem kell piros rózsa,
csak szólj muternak legyen gondja egy csokor mikrofonra!
Majd mindenki belebőg, tele sír-verselve
egy kis szelet temetőt, míg készülők a nagy talkshow-ra,
ahol Jézus a host, s Mária koktélt oszt.
Te is bűnös vagy kartárs; már annyi a karmád,
hogy nincs hova inkarnáld. Túl sok volt az előzőbe,
most meg itthagynád a csomagmegőrzőbe?
Egy Házam van, annak az Égbolt a teteje,
padló a végtelen Föld, falak nincsenek.
Apám a Nap, Hold Anyám, Csillagok a gyermekek,
határtalan horgolják illatok a kertemet.
Az ember ezen a Földön csak egyszer él,
S ha nincsen barátod, elvisz a szél.
Pénz, pénz-pénz-pénz, pénzecske
Jöjj-jö-jö-jö-jöjj ide
Pénz, pénz-pénz-pénz-pénz-pénz-pénz, pénzecske
Pénz, most jöjj ide-e-e!
A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik, megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod a törést.
A Mikulás aranyos, közvetlen,
adogat csokikat önzetlen.
A gyerekek azért is éljenzik,
mer` a Mikulás sohase vérengzik.
Csokit kap a jó gyerek,
Ám aki rossz volt, nem nevet:
Virgácsot kap a krampusztól
Sok finomság helyett.
Sok szerencsés év köszöntsön rád,
Légy boldog egy hosszú életen át,
Kívánunk most minden jót,
Megértő, baráti, kedves szót,
Álmaid valóra váljanak,
Barátaid el ne hagyjanak,
Mindenki itt van már,
És velünk együtt énekel:
Boldog születésnapot
Kívánunk néked most!
Tudom alszol, ha ébren volnál,
A csillagok közt barangolnánk,
Körbe néznénk, a felhők csúcsán,
Megszületnénk egymás ajkán.
Nekem új az, hogy látom,
hogy semmit nem tudok.
Jó lenne már végre valami olyan,
ami biztos, hogy én vagyok.
Minden ember
tátott szájjal
megváltásra vár
valakitől
valamitől…