De nekem sok a veszteni valóm, mert semmim nincs a rap-en
Kívül, csak az utca, ahonnan a zenébe menekültem.
Dalszöveg idézetek
Mindenkinek megvan a maga 15 perce,
Hogy a toppon maradjon, vagy tényleg elcsessze.
Mert veszélyes dolog ez a kiba**ott hírnév.
Ma még a tiéd de holnap csak egy emlék.
Ez az én utam senki nem segít mégis boldogultam
Nagyon sokan visszafogtak de mégis járom az utam
Soha ne add fel az álmaid senkiért, semmiért
Engedd az álmaid szárnyalni gyerünk állj fel és csináld
Hányan mondták hogy ez szar
És hogy hagyjam abba
De most mégis az én zeném szól a hangfaladba
Hiszek magamban és nem állok le
A zene a szerelmem és soha nem válunk el
Álmodni kár mindig ezt mondják pedig nem tudják
Az eget is elérhetnénk ha akarnánk
Ahelyett hogy hinnének feladják
Alig haladok mégis folytatom fel nem adom
Hiszem hogyha küzdök érte majd megkapom
Segítséget ne várj többet mástól
szedd össze magad, táplálkozz a mából!
Hosszú az út, ami vezet a célhoz
félelem buktat, a remény meg fényt hoz.
Soha ne nézzél hátra
soha ne pazarold az idődet egy kifordult barátra.
Vagy arra a lányra
aki nemegyszer átba**ott, mégis ugyanúgy bánja.
Nem érdekel más
nem érdekel holnap majd mi lesz.
Mert egy új nap vár
felejtsd el a múltat, ne emlékezz!
Legfontosabb miben sok ember bízik
hogy a szív a helyén legyen mindig.
Ami számít az tényleg ott bent van
nem a pénz mitől mindened megvan!
Az csak egy eszköz, egy billenő támasz
ne kérdezd miért, ott a szívedben a válasz.
Gyere állj fel, és a célodat érd el.
Mert csak egy életed van, ezért éljél
Bármilyen nehéz az akadály ne féljél.
Törjél előre, tegyél fel mindent,
mutasd meg, hogy egy oroszlán lakozik itt bent.
Ez a világ beteg olyan, mint te,
A szomszéd beteg olyan, mint te,
Te is beteg vagy olyan, mint én,
De mégsem vagyok olyan, mint te.
Ha elhagy is minden remény,
Akkor sem változhat vízzé a vér.
Legyek inkább üldözött,
Mint áruló, latrok között.
A haza minden előtt!
Én Uram, csak arra kérlek,
Vigyél hírt a kétkedőknek,
Ne apadjon ki a forrás,
Add, hogy legyen gyermekáldás.Szülessenek ezerszámra,
Mesés, szép Magyarországra,
Mint tavaszi vadvirágok,
Honfiak és honleányok.
Telnek-múlnak, elszállnak az évek…
Megfordulok és ha visszanézek,
Visszanézek, nézlek téged.
Ha más nyelvén kell szóljak,
Nem lesz, mit daloljak,
Ha más nyelvén kell írnom,
Eltépem papírom,
Ha más nyelvén kell éljek,
Pusztuljak el végleg,
Ha más nyelvén kell hinnem,
Verjen meg az Isten!
Egy gúnyám, egy csizmám, mégis gazdag vagyok,
mert biz én magamnak magam parancsolok,
hegyeken, völgyeken keresztül kószálok,
ott, ahol megállok, szerencsét próbálok.
Anyám keze az irgalom,
tíz ujja tíz virágszirom.
Apám ökle az igazság,
ütötte mások asztalát.
Érintésük arcomon,
a halálomig hordozom.
Meséld el, milyen voltam,
hogy éltem, hogy daloltam,
segíts, hogy emlékezzem,
kit szerettem?
Mondd azt, hogy minden rendben,
nincs baj, és nem kell félnem,
s én majd behunyt szemmel
emlékezem.
Ha az ajtót nem nyitja rám senki,
ha a szívem lassabban kezd verni,
ha a számon nem megy már le étel,
csak miénk lesz az éjjel,
még együtt alszunk el.