Ne csatlakozz azokhoz, akik mindenben a könnyűt keresik! Menj inkább oda, ahol magasra helyezik a mércét és jóval több a jutalom is!
Az elkötelezettség, a kiválóságra törekvés egy adott területen, valamint a rendületlen kitartás, ezek a siker elérésének legfontosabb feltételei. Ha igazán koncentrálni akarsz a jelenlegi céljaid és terveid elérésére, akkor nincs értelme mellettük más dolgokra is odafigyelned.
Hadd közöljem veled itt és most, hogy a Teremtő, avagy a létezésünk mögött álló bármiféle hatalom nem azt rendelte számunkra, hogy elbukjunk, vagy elmerüljünk a szegénységben, az önsajnálatban, a mártíromságban vagy a középszerűség bármely formájában. Az ember nagy célja nem pusztán ennyi. Az ember felruháztatott az előrejutáshoz szükséges összes nyersanyaggal, amilyenek az eszmék, a képzelet, az ihletettség és a kiaknázatlan értelmi képességek… márpedig e képességek tényleg határtalanok.
Hasonlítunk egymásra. Te és én egyformák vagyunk. Mert nincsenek barátaink. De nem ők tesznek erőssé, hanem a céljaink.
Az egyetlen célom, hogy semmi se legyek, mert ez tűnik az egyetlen értelmes választásnak.
Az az elképzelés, hogy van egy cél, és ahhoz egy ösvény vezet, helytelen. A cél és béke mindig mi vagyunk. Megszabadulni attól a gondolattól, hogy nem vagyunk azonosak a békével: ez minden, amire szükség van.
A boldogságot nem a cél elérése, hanem a hozzá vezető út jelenti.
A modern ember voltaképpen arról tesz tanúbizonyságot, hogy nincs is életcélja. A haladás, ahogyan elképzeli, nem vezet sehová, kivéve a további haladást. Így életét a „soha el nem érkező holnap” utáni eszeveszett hajsza iránt kötelezi el.
Minél jobban megismerjük saját felsőbb képességeinket, annál jobban szolgálják mindennapi életünket, életünk jelentősebb célját.
Életem legfőbb törekvése az volt, hogy gyönyörűséget szerezzek érzékeimnek; ennél fontosabb célom nem is volt. Mindig éreztem, hogy a másik nem kedvéért születtem; szerettem a nőket, és minden tőlem telhetőt elkövettem, hogy ők is szeressenek. Mámorosan szerettem az asztal örömeit, és lelkesedtem mindenért, ami kíváncsiságot keltett bennem.
Azért vagy életben, mert még nem értél oda, ahova el kell jutnod.
Megtanultam, hogy a megoldásra kell összpontosítani, nem pedig a problémára.
A jellem annak képessége, hogy lelkesen tett ígéretünkön és lelkesen kitűzött célunkon, a kezdeti lelkesedés elpárolgása után, „prózai körülmények közt” is tovább tudunk dolgozni. Ez nem arról szól, hogy mit tanultál, és mit tudsz, hanem arról, hogy képes vagy-e kellő elkötelezettséggel és önfegyelemmel újra és újra megfizetni a siker árát, amíg végre eléred a célod, és tiéd lehet a siker. Önfegyelemre utad egésze alatt szükséged lesz.
Márpedig az ember mindent képes megcsinálni, amit csak akar. És ez óriási jelentőséggel bír.
Felmérések bizonyítják, hogy nem a szerelem tesz boldoggá, nem is a gazdagság vagy a hatalom, hanem az elérhető célokért folytatott harc; és mi a fogyókúra, ha nem ez?
A rideg valóság sok akadályt gördít utunkba, de annál inkább kell törekednünk végső célunk felé.
Fontos felismernünk, hogy senkinek sincs ideje mindenre, de mindenkinek lehet ideje arra, ami igazán számít.
Mi késztetett még a visszavonulásra? Kicsit az is, hogy azon a varázslatos barcelonai estén felértem a csúcsra. Korábban csak vágyálmokat kergettem, a csapataim mindig hamar kiestek az európai kupákból. S ha az ember egyszer végre eléri a célját, akkor arra gondol:nem biztos, hogy még egyszer sikerülhet.