Az egymás iránti feltétlen bizalom, amely az igazi érzelmek alapja.
Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged.
Ha mi magunk nem bízunk egy állatban, hogyan várhatjuk el, hogy ő megbízzon bennünk?
Előfordul, hogy legféltettebb gondolatainkat is szívesen osztjuk meg olyan idegenekkel, akiket soha többé nem látunk, mintha a szélbe kiáltanánk a titkainkat.
Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát vagy a barátságát, mert már a barátunknak született – mielőtt még felnyitná a szemét, már hisz bennünk; még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát.
Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.
A hatalomban, a barátokban, a családban, a szerelmünkben egyre kevésbé bízunk, egyre több óvatos gyanakvás halmozódik fel bennünk. S valóban, egyre inkább úgy tűnik, hogy a bizalmatlanság válik társadalmunk rákfenéjévé. A bizalmatlanság pedig a harmonikus társadalmi együttélés lehetetlenségét és főként legintimebb kapcsolatunk, a család szétesését jelenti.
A bizalomra épülő kapcsolat egyik legjellemzőbb formája a barátság.
Nem tudom elképzelni a bölcsességet bizalmatlanság nélkül. A Szentírás azt mondja, hogy a bölcsesség kezdete az Istenfélelem; ami engem illet, én azt hiszem, hogy az emberfélelem.
Hogyan csinálják ezt az emberek – félretenni minden félelmüket, és feltétel nélkül bízni valakiben, minden tökéletlenségük és félelmük ellenére?
A lelkünk teljes kitárulkozása még a legbizalmasabb kapcsolatban sem ajánlatos. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy személyes titkai legyenek.
Becsukhatom a szemem, mert tudom, hogy te nyitva tartod, és rád bízhatom az életem.
Aki megért téged, közelebbi rokonságban van veled, mint bármelyik édestestvéred.
A hit lényege, hogy megbízol valakiben, amikor nem tudod, hová vezet.
Az erőszak tönkreteszi a bizalmat.