Az élet néha rákényszerít, hogy ugorj, nem lehetsz mindig biztonsági játékos.
Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat.
A bátorságot joggal tartják az első számú emberi tulajdonságnak. Ez az, ami lehetővé teszi az összes többit.
Nem tudhatom, hogy számomra ez a vég, vagy egy új kezdet. Hát teszek egy lépést előre a sötétbe, vagy talán a fénybe.
Kockáztatni nem más, mint egy pillanatra elveszíteni az egyensúlyunkat. Nem kockáztatni nem más, mint elveszíteni önmagunkat.
A szüleim hétévesen új iskolába küldtek, ahol senkit nem ismertem, így könnyű célpont voltam. Ennek úgy vetettem véget, hogy kiálltam egy másik új tanuló mellett, amikor őt bántották. Azzal, hogy érte kiálltam, magamért is kiálltam.
Aki nem elég bátor ahhoz, hogy kockáztasson, az nem fog elérni semmit az életben.
Legtöbbünkben jóval több rejtett képesség szunnyad, mint amennyit valaha is megvalósítunk. Gyakran éppen a bátorságunk hiányzik hozzá. Egy szerető társ bátorítása szárnyakat adhat.
Egy padlóra fektetett kötélen végigsétálni nem túl nagy teljesítmény. Ha nincs kockázat, hogy lehetnénk büszkék arra, amit végigvittünk, és hogyan lehetnénk boldogok?
Bátor lépések, amikre mindenki más azt mondja, megbolondultál: ilyenekre van szükséged! De vigyázz! A bátorság nem vakmerőség. A bátorság gondolkodik. A vakmerőség nem. Hiba lenne beleugranod valamibe, ha fogalmad nincs, mi van az alján. Azért nem árt, ha tudod, milyen mély a kút!
Csak akik mernek nagyot bukni, azok képesek valaha is nagyot teljesíteni.
Milyen lenne az élet, ha nem lenne elég bátorságunk ahhoz, hogy kipróbáljunk dolgokat?
Bátorság kell, hogy a veszély felé fuss, ne pedig előle.
Valamennyien elhagyjuk időnként a jól bevált járt utat, és néha jól is tesszük!
Mindig túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell.
Ha átugrasz a kerítésen nézz szembe azzal, ami odaát vár.
Hit és bátorság kell hozzá, hogy az élet nehézségeit, balszerencséit és szomorúságait kihívásnak vegyük, amelynek megfelelni erőt ad, és ne igazságtalan büntetésnek, amelynek nem lett volna szabad velünk megtörténnie.