Mint minden erény, a bátorság is csak a jelenben létezik. Az, hogy az ember már volt bátor, nem bizonyítja, hogy lesz is, de még azt sem, hogy most épp az. Mindenesetre jó jel, s a szó szoros értelmében bátorító.
Már Arisztotelész tudta, hogy a bátor embert nem az jellemzi, hogy nem fél; a bátor ember úgy viselkedik, mintha nem félne.
A szerelemben mindenhez elég bátornak kell lennünk, ha igazán szeretünk.
Amikor nagyon erősen akarunk valamit, semmitől sem szabad visszariadni.
Nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki a félelme ellenére is cselekszik.
Szinte mindenki úgy vélekedik, hogy a bátor ember a félelmetes dolgokkal szemben bátor, és a bátorság az egyik erény.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.
Ez szőnyeget von a mélység fölé
S biztatva mondja: száz merész beléhullt,
Te léssz a boldog, aki átugorja.
Vakmerő az, aki nem fél azoktól a dolgoktól sem, amelyektől kell, sem akkor nem fél, amikor kell, sem nem úgy fél, ahogyan kell.
Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint
ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik
bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap
már a favágó, – várja, de addig is új levelet hajt.
Csak a bátrak tudnak stílusosak maradni a teljes reménytelenségben.
Nem minden hős hord álarcot, néhányan a legegyszerűbb módszerekkel válnak azzá, azzal, hogy számíthatunk rájuk, vagy hogy tudatják velünk, hogy hisznek bennünk. Ha tényleg hős vagyok, akkor nem a gyorsaságom miatt, hanem mert megtanultam másoktól, hogyan legyek az.
Csak az igazán bátrak érthetik meg a világ működését.
Az olyan, akinek számára semmi sem félelmetes, nem bátor, mert akkor lehetne bátor a kő is, meg a többi élettelen tárgy is. Szükséges tehát, hogy a bátor ember érezzen ugyan félelmet, de ennek ellenére megállja a helyét.
Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akitől mindenki retteg.
Nem számít már hogy szenvedtél,
Még bátornak kell lenned, maradj még!
