Milyen valószerűnek látszanak néha az álmok! Máskor meg mennyi összevissza zagyvaság!
Ha álmaim szárnyai túlságosan megnőttek, mindig akkorára tárult, hogy a vágyak kiférjenek rajta.
A halottainkkal úgy vagyunk, hogy eleinte, ha róluk álmodunk, ébredéskor keserű haragot érzünk: miért csak álom volt, hogy élnek? Később lassan-lassan alábbadja az ember, és ébredés után is hordozza magával az álom andalító, jó érzését: legalább álmomban éltek, gondolja, s már szívesen álmodik róluk.
Az idő nem más, mint fikció, emberi kitalálás, csinálmány. Az álom egy suhanó másodpercébe például hosszú esztendők íze, eseménye fér el.
Nagyon nyugodt álmaim vannak, már csak azért is, mert tudom, hogy a kutya sem utánozna, ha nem volnék sikeres.
Nagy rajongója vagyok az álmoknak. Sajnos az álmok az első áldozataink az életben – úgy tűnik, az emberek gyorsabban feladják őket, mint bármi mást, egy „valóságért”.
Minden álom, mint minden álmodó, egyedi. Mégis van egyvalami, ami közös minden álomban: a változás. Az álmok folyamatosan átalakulnak, tovább fejlődnek és átalakítják a legismerősebb tájakat is vadonatúj világokká, tele élményekkel és felfedeznivalókkal.
Az álom a tudattalanunk független tevékenységén alapuló automatikus folyamat, amely éppen úgy mentes az akaratunktól, mint mondjuk az emésztés élettani folyamata. Ezért abszolút objektív pszichés folyamattal van dolgunk, amelynek természetéből objektív következtetéseket vonhatunk le a valóban fennálló pszichés állapotunkról.
Az álom a tudattalan aktuális helyzetének spontán önábrázolása szimbolikus kifejezési formában.
Az emberfélének két élete van. Az egyikben mindig álmodik, a másikban pedig eltemeti, amit álmodott.
Álom idézetek, Élet idézetek, Wass Albert idézetek az életről
Pályafutásom során szerencsés voltam, hogy minden álmomat megvalósíthattam, és az az igazság, hogy ennél többet nem is kívánhatnék.
Az álomból a múltat ismerjük meg. Mert az álom, akárhonnan nézzük is, a múltból ered.
Bizony az álom gyakran ott a legmélyebb értelmű, ahol a legmerészebben bolondozik. Akinek valami mondanivalója volt, és azt nem mondhatta ki veszélytelenül, mindig is szívesen tette fejére a csörgősipkát.
Az álom-állapot és az ébrenléti állapot között semmi különbség nincs azon kívül, hogy míg az álom rövid, az ébrenlét hosszú. Mindkettő az elme eredménye. Minthogy az ébrenléti állapot hosszú, azt hisszük, hogy ez a mi valóságos állapotunk.
Ha elfelejtünk álmodni, azt is elfelejtjük, milyen az élet.
Volt már olyan álmod, amiről biztosan érezted, hogy valóság? Mi lett volna, ha képtelen vagy felébredni belőle? Hogy különböztetnéd meg az álomvilágot a valóditól?