Nagy rajongója vagyok az álmoknak. Sajnos az álmok az első áldozataink az életben – úgy tűnik, az emberek gyorsabban feladják őket, mint bármi mást, egy „valóságért”.
Álom idézetek
Minden álom, mint minden álmodó, egyedi. Mégis van egyvalami, ami közös minden álomban: a változás. Az álmok folyamatosan átalakulnak, tovább fejlődnek és átalakítják a legismerősebb tájakat is vadonatúj világokká, tele élményekkel és felfedeznivalókkal.
Az álom a tudattalanunk független tevékenységén alapuló automatikus folyamat, amely éppen úgy mentes az akaratunktól, mint mondjuk az emésztés élettani folyamata. Ezért abszolút objektív pszichés folyamattal van dolgunk, amelynek természetéből objektív következtetéseket vonhatunk le a valóban fennálló pszichés állapotunkról.
Az álom a tudattalan aktuális helyzetének spontán önábrázolása szimbolikus kifejezési formában.
Az álom legavatottabb megfejtője az, aki álmodja.
Az emberfélének két élete van. Az egyikben mindig álmodik, a másikban pedig eltemeti, amit álmodott.
Pályafutásom során szerencsés voltam, hogy minden álmomat megvalósíthattam, és az az igazság, hogy ennél többet nem is kívánhatnék.
Az álomból a múltat ismerjük meg. Mert az álom, akárhonnan nézzük is, a múltból ered.
Bizony az álom gyakran ott a legmélyebb értelmű, ahol a legmerészebben bolondozik. Akinek valami mondanivalója volt, és azt nem mondhatta ki veszélytelenül, mindig is szívesen tette fejére a csörgősipkát.
Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében
Az álom-állapot és az ébrenléti állapot között semmi különbség nincs azon kívül, hogy míg az álom rövid, az ébrenlét hosszú. Mindkettő az elme eredménye. Minthogy az ébrenléti állapot hosszú, azt hisszük, hogy ez a mi valóságos állapotunk.
Ha elfelejtünk álmodni, azt is elfelejtjük, milyen az élet.
Voltál már úgy, hogy nem tudtad, ébren vagy-e vagy álmodsz?
Volt már olyan álmod, amiről biztosan érezted, hogy valóság? Mi lett volna, ha képtelen vagy felébredni belőle? Hogy különböztetnéd meg az álomvilágot a valóditól?
Minden sikeres ember azzal kezdte, hogy valami nagyot álmodott. Valamit, ami még nem létezett. Ismered a dalt, ugye? „Kell, hogy legyen álmod, ha meg akarsz valósítani egy álmot.”
Késő éj volt; s ő feküvék, de szemeire álom nem jöve.
Aludj, szavam fel nem zavar,
Hisz álmod oly tökéletes!
Ébredj? Fény várjon, zivatar?
Sírj és nevess?
(…)
Aludj! Még bűvkört jár vele
Egy álom: Szellemed nyugodt;
De szertefoszlik Édene
Ébred s zokog.
Az álmok tündérúrnője közeleg feléd, az alkonyati égen át repülve.
A nyugodt lélek hamar álmot talál.
Van egy bizonyos ködös állapot az álom és ébrenlét között, amikor csak homályosan sejtjük, hogy mi van körülöttünk. Ilyenkor félig nyitott szemmel öt perc alatt többet álmodunk, mint öt éjszakán át, amikor teljesen csukott szemmel, teljes öntudatlanságban fekszünk. Ilyenkor a halandó elég tisztán látja, hogy mi megy végbe lelkében, mely a testtől felszabadultan, hatalmas erővel szökken fel a földről, és száguld időn és téren keresztül.
