1968. szeptember 25. -
amerikai színész, énekes és producer
Az élet egy utazás a nemtudásból a tudásba. A nemértésből a megértésbe. A zavarodottságból a tisztánlátásba. A világ úgy van kitalálva, hogy beleszületsz egy kusza helyzetbe, amiből nem értesz semmit, és emberként egyetlen feladatod van: megérteni ezt az egészet.
A problémát az okozza, hogy ami az egyik embernek fantázia, az a másiknak hazugság.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Nem számít, mekkorát szólt az előző filmed, ha ez a mostani nem szól még nagyobbat, az azt jelenti, hogy véged, költöztetőautók jelennek meg a birtokod előtt, és az új tulaj dobozain az a felirat áll, hogy ROBERT DOWNEY JR.
Sosem felejtem el azt a jelentetet, amelyik megváltoztatta az életem. Utólag visszagondolva apróság volt: csak egy átlagos nyári nap Észak-Texasban. A Ewing család összegyűlt a kötelező családi étkezéshez. Vágás, és Samanthát látjuk, Jockey feleségét, amint lóháton jön reggelizni. Ifjú elmém sokkos állapotba került. A birtokon álló saját házából egy kiba**ott lovon ülve jött az ugyanazon a birtokon álló családi házhoz? Southfork maga volt a mennyország számomra: egy birtok, ahol mindenki együtt él, a feleségem pedig lóháton érkezik reggelizni.
A problémát az jelentette, hogy anyám nem az a típus volt, akinek parancsolgatni lehet. Tanult, büszke és csökönyös nő volt, és bármennyit könyörögtünk is neki, hogy hallgasson, nem volt hajlandó rá.
Egyszer, amikor Apus megpofozta, így vágott vissza neki:
– Ó, micsoda férfi vagy! Azt hiszed, attól leszel férfi, ha megütsz egy nőt?
Apám ismét megütötte, amitől anyám a földre esett.
De azonnal felállt, a szemébe nézett, és higgadtan azt mondta:
– Megüthetsz, ahányszor csak akarsz, de soha nem tudsz kárt tenni bennem.
Ez nagyon megmaradt bennem. Hiába verik a testét, mégis ő kontrollálja azt, mi okoz „kárt benne”? Én is ilyen erős akartam lenni.
Mi választjuk meg a viselkedést, amelyről azt hisszük, hogy biztonságot, stabilitást és szeretetet fog eredményezni. És azt ismételjük újra meg újra. A filmekben ezt hívjuk karakternek – a valóságban személyiségnek.
Nincs az a kapcsolat, karrier vagy saját névvel rendelkező ház, amely képes lenne betölteni a benned tátongó lyukat. Az anyagi világ semmit nem tud kínálni, ami belső békét és elégedettségét hozna számodra.
A bátorság […] nem egyenlő a félelem hiányával. A bátorság azt jelenti, hogy megtanulsz továbbmenni akkor is, ha félsz.
Az univerzum ellen nem szégyen elbukni. Önmagaddal szemben viszont tragédia.
Személyes és szakmai kudarcaim megtanítottak egy kemény, általános érvényű igazságra: semmi nem tart örökké. Minden véget ér egyszer – nem számít, milyen milyen forró a nyár, a tél elkerülhetetlen.
Az „igazság” az, amit el akarok hitetni veled, és el is fogod hinni: ehhez értek. Született mesemondó vagyok.
Van egy híres anekdota Bruce Lee-ről, amely sokszor eszembe jut. Lee egyik tanítványa egyszer megkérdezte tőle:
– Mester, egyfolytában a békéről beszélsz nekünk, mégis mindennap harcolni tanítasz bennünket. Hogyan férnek meg egymással ezek az ellentétes gondolatok?
Mire Bruce Lee így felelt:
– Jobb harcosnak lenni egy kertben, mint kertésznek egy háborúban.
Lehet, hogy a változás ijesztő, de elkerülhetetlen. Valójában az egyetlen biztos dolog az életben az állandóság hiánya. Ha nem akarsz, vagy nem vagy képes alkalmazkodni az élet szüntelen hullámzásához, nem fogod élvezni az itt töltött időt.
Rájöttem, hogy Isten valami miatt a legcsodálatosabb dolgokat az életben szándékosan a legnagyobb félelmünk másik oldalára helyezi.
Légy kedves mindenkihez felfelé menet, mert lehet, hogy ismét találkozol velük a lefelé vezető úton.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a személyiségünk változatlan, betonbiztos valami. Állandónak véljük azt, amit szeretünk, amit nem szeretünk, vagy amiben hiszünk. Megváltoztathatatlannak gondoljuk a nemzetiségünket, a politikai beállítottságunkat, a vallási meggyőződésünket, a stílusunkat, a szexuális preferenciánkat. De valójában a legtöbb dolog, amiről azt gondoljuk, hogy mi vagyunk, tanult szokás, mintázat, és teljesen képlékeny.
Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes… nekem se hidd el. […] Ha van egy álmod, ne mondj le róla. Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te se tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte. Ennyi.
Mamám sosem mondta apám szemébe, de ez volt az egyik mottója: „Soha ne vitatkozz egy bolonddal, mert távolról az emberek nem tudnak különbséget tenni köztetek.” Ezért amikor abbahagyta a vitatkozást valakivel, tudni lehetett, mit gondol róla.
Amikor valaki tanácsot ad neked, azt arra alapozza, hogy ő mit tenne, ő hogyan értékeli a helyzetet, ő mit gondol rólad. De a lényeg – miközben való igaz, hogy mindnyájunkra ugyanazok az egyetemes törvények és mintázatok vonatkoznak, amelyek valamilyen szinten megjósolhatók –, hogy a te életed még soha nem történt meg. TE MOST egy kivételes esemény vagy, és a lehetőségeid legmegbízhatóbb mércéje te magad vagy.
