A válás olyan intézmény, amely csupán néhány héttel fiatalabb a házasságnál.
Voltaire
1694. november 21. - 1778. május 30.
író, költő és filozófus, a francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakja
Nincs szebb dolog ezen a földön az eleve eldöntött harmóniánál, sem pedig a lelkes anyag és a telítettség fogalmánál.
Százszor is el akartam emészteni magam, de hát szerettem az életet. Ez a furcsa gyengeség talán leggyászosabb hajlandóságunk: mert hát van-e butább dolog, egyre hordanunk azt a terhet, amelyet bármikor eldobhatnánk; borzadozunk létünktől, s mégis ragaszkodunk a léthez; egyszóval simogatjuk azt a kígyót, amelyik egyre mar bennünket, mígnem aztán egy szép napon a szívünket is megeszi?
A legtöbb ember nem elég okos, vagy nem elég buta ahhoz, hogy boldog legyen.
Jobb menekülni hagyni egy bűnöst, mint elítélni egy ártatlant.
A vallás akkor keletkezett, amikor az első csaló találkozott az első ostobával.
Miután az embereket képtelen voltam ésszerűbbé tenni, hogy boldoguljak, visszahúzódtam tőlük.
A nők már akkor is féltékenyek a férfira, amikor még nem is szerelmesek belé.
Nem a rendkívüli éleslátás teszi naggyá az államférfit, hanem a jelleme.
Akik rá tudnak venni, hogy abszurd dolgokban higgy, rá tudnak venni kegyetlenkedésekre is.
Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem.
Nem a szerelmet kell vaknak festeni, hanem az önhittséget.
Miért nem létezik a paradicsomban házasság? Mert a házasságban sem létezik paradicsom.
A szerelmet nem lehet keresni, a szerelemmel csak találkozni lehet.
Az elmés mondások többnyire ismétlések.
Különös volna, hogy míg az egész természet, minden bolygó örök törvényeknek engedelmeskedik, lenne egy kicsiny, öt láb magas állat, mely e törvényeket megvetve úgy cselekedhetne, ahogyan jólesik neki, kizárólag saját szeszélyeit követve.
Két hétig vitatkoztak szakadatlan, s két hét múlva éppen olyan okosak voltak, mint az első napon.
Az élet olyan, mint a hajótörés. De soha ne felejtsünk el énekelni a mentőcsónakban.
Ha jól akar szórakozni, szólítsa fel az utasokat, mesélje el mindegyik a maga élettörténetét; s ha csak egy is akad köztük, aki nem átkozta meg az életét, s aki nincs meggyőződve arról, hogy ő a legszerencsétlenebb flótás ezen a tág világon, bedobhat engem a tengerbe, mégpedig fejjel lefelé.
– Mi az az optimizmus? (…)
– Semmi más, sajnos (…), mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb.
