Rabindranath Tagore

Rabindranath Tagore

1861. máj. 7. - 1941. augusztus 7.

indiai költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor

Mert a tavaszi napok is megújulnak időnként; a telihold is búcsút mond és újra meglátogat, a virág is vissza-visszatér és kipirosodik az ágon évről évre; s meglehet, hogy csak azért búcsúzom tőled, hogy ismét visszatérjek hozzád.

Ma odalépett ablakomhoz a nyár – zsongó zenéjével, sóhajaival; a méhek szerelmes dalaikat döngicsélik a virágos berek térein.

A fájdalom számunkra, tökéletlen teremtmények számára igazi gazdagság. Méltóvá tesz bennünket arra, hogy elfoglaljuk helyünket a tökéletesek körében. Aki ezt felismerte, tudja, hogy nem vagyunk koldusok, hogy mindenért, ami az életben érték – a bölcsességünkért és a szeretetünkért – keményen megfizettünk.

Mert a bűn nem valami puszta cselekvés, hanem az élet oly magatartása, mely készpénznek veszi, hogy célunk véges, hogy énünk a végső igazság, és hogy nem vagyunk lényegében mindnyájan egyek, hanem mindenki csak a maga elkülönült egyéni létéért él.

A természet nagy színpadán a kialvó lámpa fénye s a mi parányi emberi létünk közt alig van különbség. Mindkettő belevész az örök éjszakába.

Az élet a harmónia áramlása, ami egyesíti a külsőt a belsővel, a célt az úttal, a jelent a jövendővel. Az élet nem halmoz föl dolgokat, hanem magába gyűjti őket, nem épít, hanem teremt és működése sohasem különül el lényegétől.

Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket hajszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek.

Mások ezeket keresték még