Szívem a világ partjához csapdossa hullámait és könnyeivel írja rá nevét e szóval: – szeretlek!
Rabindranath Tagore
1861. máj. 7. - 1941. augusztus 7.
indiai költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor
Az idő nem irgalmaz az emberi szívnek, és kacagja szomorú küzdelmét az emlékért.
Az emlékeit vesztett fájdalom
néma, sötét órákhoz hasonló,
melyekben nincs madárdal,
csak tücsökciripelés.
A nagy sivatag egyetlen fűszál szerelméért eped, de ez fejét rázza, kacag és elmenekül.
Ha könnyezel, mert eltűnt a nap, eltűnnek a csillagok is.
Szigorú tekintetét a büszkeség kövekbe vési, a szeretet virágokban rejti el.
Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.
A reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég.
Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm.
Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség.
Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.
Hagyjuk a holtakra a dicsőség halhatatlanságát, de az élőknek adjuk meg a szeretet halhatatlanságát!
A szerelem szent, és aki a szerelemért szenved, azt az istenek felragadják magukhoz az égbe, hogy meggyógyítsák fájdalmát. A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzéből lódult ki a föld, belőle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellő a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelmes patak lerohan a hegyről, hogy édes vizével végigcsókolja a távoli tenger keserű sós hullámát. A szerelem az élet és a halál.
Oly` egyszerű boldognak lenni, de oly nehéz egyszerűnek lenni.
A világ szerette az embert, amikor mosolygott, de megijedt, amikor hangosan röhögött.
A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá.
Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger,
a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
mellé pedig az életem ráadásnak!
Nem szeretünk, mert nem értünk, azaz inkább: nem értünk, mert nem szeretünk.
Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál,
és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál.
Ha leszaggatod a virág szirmait, nem szedted össze szépségét is.
Egyszer azt álmodtuk, hogy idegenek vagyunk. Fölébredtünk, hogy lássuk, mennyire drágák vagyunk egymásnak.
Nem tudsz átkelni a tengeren csupán bámulva a vizet.
