A tervezők szerint „a toronyház úgy illeszkedik Budapest építészeti arculatába, hogy közben újabb építészeti értékeket teremt”. Soha senki sem írta le még ilyen szépen azt, hogy a budapestiek meg lettek szo*atva.
Puzsér Róbert
1974. október 24. -
magyar publicista, kritikus, humorista, rádiós, televíziós, rendezvény és web műsorkészítő, író, digitális tartalom- és filmkészítő, médiaszemélyiség, stand-up előadóművész
A népképviselet nem javul meg magától, az uszító és tolvajló politikusok nem válnak maguktól államférfiakká: a polgárság feladata megfosztani a politikát attól a monopóliumától, hogy társadalmi kontroll nélkül formálja Magyarország sorsát, különben akármelyik párt vagy politikus uralma a jövőben sem a közösségi akarat függvénye, hanem mindig és csakis saját hatalmi mámorának arrogáns önkielégítése lesz.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Szomorú igazság, hogy az embernek a predátor mindig jobban imponál, mint a préda.
Mindannyiunknak megvan a maga kirakatboldogsága, amelyet a barátok, a szülők meg a külvilág felé prezentálunk.
A ház téglákból áll, de a lelkét, a szobát a téglák hiánya képezi. A ház teste tégla, és bár lelke éppen az, ami nem tégla, ennek ellenére kétségbevonhatatlanul létezik.
Szerintem nyugalom csak ott van, ahol szabadság van. De ahol le lehet csukni valakit, aki veszélytelen, ott nincsen szabadság.
A Barátok közt jó példa a színvonal zuhanására. Amikor tizennégy éve sugározni kezdték a Barátok köztet Magyarországon, az első évben akkorát bukott, mint az ólajtó – ténylegesen nem volt nézője. Nyilvánvaló, hogy miért: a színjátszásnak azt a nívóját, ami addig megszokott volt – egy minimális nívó ugyan, de mégis valamiféle szint – olyan mélyen múlta alul, hogy az emberek kiköpték ahelyett, hogy lenyelték volna. Az összevetés kedvéért: a Szomszédokban kiváló színészek játszottak szarul, a Barátok köztben viszont szar színészek játszanak még szarabbul.
Nem az egóból lesz akadály, hanem az akadályból egó. Ez a végső igazság. Van egy valóságfolyam, és hogy az fogalmakká szilárduljon, egy pszichés mechanizmus létrehozza az egót. Nem az egó teremti vagy képezi az akadályt meg azt a szemüveget, amin keresztül torzan szemléled a világot, hanem a torz képet mutató szemüveg hozza létre magát az egót.
A történelem utáni kor emberének többé nincs miben hinnie, tehát magában hisz, nincs miért élnie, tehát magának él – ez a fogyasztói lét.
Aki a neurotikus félelem tárgya elől menekül, csak nehezen hiszi el, hogy az épp az ő félelméből meríti a hatalmát. Aki a maga félelmét bátorsággá alakítja, és nem menekül többé, azt veszi észre, hogy a rém megtorpan: az üldöztetés véget ér, mert a beteges félelem a maga tárgyának az egyedüli erőműve. Nem a tárgy kelti a félelmet, hanem a félelem ruház fel akármilyen tárgyat a maga démoni erejével.
A huszonegyedik század nagy kérdése, hogy mi az erősebb fegyver: a toll vagy a troll?
A Valentin-napban a nők érzelmi zsarolása és a modern marketing köt megbonthatatlan szövetséget az emberi jóízlés ellen.
Az élet értelme, hogy képes legyek teljes lényemet minden és mindenki szolgálatába állítani. Hogy amikor szükséget tapasztalok, segítséggé váljak, s erre ne szándék vezessen, hanem adottság rendeljen, ne kényszer legyek, hanem lehetőség. Hogy önmagam bármivel vagy bárkivel való egységét megtapasztaljam, érvényesítsem, életem fókuszába helyezzem. Erre az élet minden nap lehetőséget nyújt. Ehhez pont elég egy élet.
A kenyér csücskét levágjuk, belét kiszaggatjuk és a konyhai mosogatóba dobjuk, vagy magunk mellett szétszórjuk.
A valóság szerkezete fraktális. A minták végtelen sorban ismétlődnek. Teleszkópba tekintve ugyanazt látom, mintha mikroszkópba nézek. Tér, idő és gondolat világának bármely része teljesen azonos az egésszel. Egyetlen sejtem teljesen tartalmaz engem, s a mindenség teljes egészében jelen van egyetlen sejtjében, bennem. Ezért nincs rész és egész, csupán különbözőnek látszó alakzatok vannak.
A tömegember fogyasztói rutinja áthat a párkapcsolataira: a partnerek rövidülő ciklusokban fogyasztják és dobják el egymást. Az intimitás ennek nyomán addig fogy, mígnem a történelem utáni ember inkább választja a magányt, mint hogy a vágyaiból és a kényelméből bármit is feladjon – végleg elutasítja a társas élet boldogságának lejárt szavatosságú ideáját: a férfi a szorongató valóságból virtuális világokba menekül, a nő a többgenerációs családról való gondoskodásának ösztönét bulvárpletykák fogyasztásába fojtja.
A valódi felejtés a tanulás.
A valódi tanulás a felejtés.
Két évezrede az Isten még annyira közel volt, hogy amikor Jézus belenézett egy másik ember szemébe, és azt mondta, „kövess”, annak a jelenlétnek, annak a pillantásnak olyan mélysége és súlya, akkora ereje volt, hogy az az ember képes volt gondolkodás nélkül otthagyni mindent, és követni Jézust, mert ott volt az Isten velük és közöttük. Annyival spirituálisabb volt az akkori ember, hogy egy ilyen élmény átütő lehetett.
Ha a szalonna még nem sült át, de a kenyér már feketére égett, a betyárgyros fogyasztásra kész.
Puzsér Róbert magyar kritikus, publicista és médiaszemélyiség, aki szókimondó stílusával és éles társadalomkritikájával vált ismertté.
Karrierje során számos rádiós és televíziós műsorban szerepelt, leginkább a Csillag születik tehetségkutató zsűritagjaként vált országosan ismertté.
Publicisztikáiban és nyilvános szerepléseiben gyakran bírálja a fogyasztói társadalmat, a politikai elitet és a kulturális felszínességet.
Puzsér Róbert idézetei provokatívak, elgondolkodtatóak és sokszor megosztóak. Szavai kendőzetlenül tárják fel a társadalmi problémákat, az emberi gyengeségeket és a modern világ visszásságait.
Kritikái mögött mély filozófiai tartalom húzódik, amely sokakat ösztönöz az önálló gondolkodásra.
Fedezd fel Puzsér Róbert legmeghatározóbb idézeteit, és meríts inspirációt a társadalomkritika, az igazságkeresés és a szókimondás mesterének gondolataiból!