A jó sakkozó, ha elveszt egy játszmát, szentül azt hiszi, hogy veresége bizonyos hibából ered, és ezt a hibát a játék elején keresi, de elfelejti, hogy az egész játszma alatt, minden lépésében ugyanolyan hibákat ejtett, és hogy egyetlen húzása sem volt tökéletes. Az a hiba, melyre a figyelmét fordítja, csak azért tűnik a szemébe, mert az ellenfele kihasználta. Hát mennyivel bonyolultabb ennél egy háborús játszma, mely egy kor bizonyos körülményei közt folyik le, ahol nem egy akarat irányít élettelen bábukat, ahol minden a sok különböző független akarat tömérdek összeütközéséből folyik?
Lev Tolsztoj
1828. szeptember 9. - 1910. november 20.
orosz író
Lev Tolsztoj idézetei mély filozófiai gondolatokat közvetítenek életről, erkölcsről és az emberi lélek kérdéseiről. Írásai segítenek elgondolkodni a lét értelmén, és közelebb visznek az önismerethez.
Egy nép hadseregének egy másik nép hadseregével szemben elért kisebb-nagyobb sikere az oka, vagy legalábbis lényeges jele az illető nép ereje növekedésének vagy csökkenésének.
A háború a tétlen és könnyelmű emberek kedvelt mulatsága.
Ne is legyen lángelme a jó hadvezér, sőt ne legyen semmilyen kiváló tulajdonsága sem; épp ellenkezőleg, csak hiányozzanak belőle a magasztosabb emberi tulajdonságok: a szeretet, a költészet, a gyengédség, a bölcselő, a fürkésző kételkedés. Legyen korlátolt, higgye szilárdan, hogy amit cselekszik, nagyon fontos dolog (máskülönben nem győzi türelemmel), mert csakis akkor lesz bátor hadvezér. Isten mentsen meg attól, hogy ember legyen, hogy megszeressen, megsajnáljon valakit, és elgondolkozzék azon, mi igazságos, mi nem.
Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sok ezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be… és amelybe visszatérünk halálunk után. Életünk csupán egy álom annak a sokkal reálisabb életnek az álmai közül, s ez végtelenül sokáig tart, egészen a legutolsó álomig, az igazán valódi életig, Isten életéig.
Minden, amiben éltél és élsz: hazugság volt, csalás, amely eltakarta előled az életet és halált.
Ha az ember komolyan és őszintén keresi az erkölcsös utat, úgy az első, melytől el kell fordulnia, a húsétel. Hiszen eltekintve a szenvedélyek nyugtalanságától, melyet ez a táplálék okoz, a húsevés egyszerűen erkölcstelen, mert az erkölcsi érzékkel ellentétes tettet, a gyilkolást követeli.
Egész lényemben érzem azt az igazságot, hogy a férj és feleség nem különálló lények, hanem ez a kettő: egy.
Akik nem tudnak, de magukról azt hiszik, hogy tudnak, tőlük ered minden rossz a világban.
Az emberek jövője és a magad sorsa titok – így kell lennie; de élj úgy, hogy mindig kész légy mindenre.
Minden olyan szerzemény, amely nem felel meg a ráfordított munkának, becstelen.
A vallást történelmi szempontból nézni annyit tesz, mint szétrombolni.
Csak azoknak a népeknek van jövőjük, azokat lehet történelmi népeknek nevezni, amelyek érzik, hogy intézményeikben mi a fontos és jelentős, és ragaszkodnak hozzá.
Az uralkodó – a történelem rabja. A történelem, vagyis az emberiség tudattalan, közös, társas élete az uralkodók életének minden pillanatát a maga érdekében használja fel, mint céljainak egyik eszközét.
Az ember tudatosan él önmagának, de tudattalan eszközül szolgál az emberiség történelmi céljainak eléréséhez. A végrehajtott cselekedet visszavonhatatlan, és hatása, ha időben egybeesik millió más ember cselekedetével, történelmi jelentőségre tesz szert. Minél magasabb fokán áll valaki a társadalmi ranglétrának, annál többen vannak kapcsolatban vele, annál nagyobb hatalma van másokra, annál inkább szembetűnik minden cselekedetének eleve elrendelt, tehát kikerülhetetlen jellege.
A történelmi fatalizmus elkerülhetetlen ahhoz, hogy megmagyarázzuk az ésszerűtlen jelenségeket (vagyis azokat, amelyeknek ésszerűségét nem látjuk). Minél jobban iparkodunk ésszerűen magyarázni ezeket a történelmi jelenségeket, annál kevésbé ésszerűvé és érthetővé válnak.
A történelmi eseményekben az úgynevezett nagy emberek csupán címkék, csupán nevet adnak az eseményeknek; ezeknek, akárcsak a címkéknek, épp a legkevesebb közük van magukhoz az eseményhez. Minden cselekedetük, amelyet ők maguk szabad akaratukból eredőnek tartanak, történelmi értelemben eleve meghatározott, mivel összefügg a történelem egész folyásával, tehát korántsem tetszés szerint való.
Az életen keresztül nincs hamisabb vezető, mint az emberek véleménye.
A szorongó emberek kínlódása abból ered, hogy nem ismerik a róluk alkotott véleményt. Mihelyt ezt a véleményt világosan kifejezik, akármilyen is az, a szenvedés megszűnik.
Az embernek ahhoz, hogy boldog legyen, két dolgot kell tennie: először hinnie kell, hogy van az életének értelme. Másodszor meg kell találnia, hogy mi az.
Mások ezeket keresték még
Lev Tolsztoj idézetek – bölcsesség, lelkiismeret és az emberi lélek mélységei
Lev Tolsztoj a világirodalom egyik legnagyobb alakja, aki műveiben és gondolataiban az emberi lét legfontosabb kérdéseit vizsgálta. Regényei – mint a Háború és béke vagy az Anna Karenina – nemcsak irodalmi remekművek, hanem filozófiai vallomások is az életről, a szeretetről, a hitről és az emberi szenvedélyek bonyolultságáról.
A Lev Tolsztoj idézetek mélyen emberiek: az erkölcs, a belső béke, a lelkiismeret és az önismeret témáit érintik. Szavai egyszerre tiszták és időtállóak – olyan igazságokat fogalmaz meg, amelyek túlmutatnak a korokon és kultúrákon. Gondolatai arra tanítanak, hogy a valódi boldogság egyszerűségből, szeretetből és őszinteségből fakad, valamint abból, hogy képesek vagyunk önmagunkkal szembenézni.
Tolsztoj üzenetei ma is aktuálisak: arra ösztönöznek, hogy lassítsunk le egy gyorsuló világban, keressük az értékeket, és merjünk szívből élni. Idézetei nem csupán irodalmi élményt adnak, hanem spirituális útmutatást is – mindenkinek, aki szeretné megérteni önmagát és a világot.