Egy perc alatt megadja a szerelem, mit hosszú fáradság alig ér el valaha.
Minden hegytetőn nyugalom van,
a facsúcsokon alig érzed a fuvallatot,
a madárkák hallgatnak az erdőben.
Várj csak, nemsokára megpihensz te is.
Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj.
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az lész, ami vagy.
Ne csüggedj, hisz ifjú vagy,
S minden elérhető,
Ha van benned bátorság,
Remény, s szeretni erő.
Ballagási idézetek, Motiváló idézetek ballagásra, Vigasz idézetek
Kimondhatatlan gyönyörűség volt nekik kölcsönösen nézegetni egymást, s ártatlan lelkük egészen átengedte magát ennek a gyönyörűségnek, anélkül, hogy élénk vágyakat táplált vagy bármiféle folytatásra is gondolt volna.
A természet feltalálta a halált, hogy biztosítsa az élet örök folytonosságát.
Aki tudományosan vagy művészileg képzett, annak van vallása is. De annak, aki egyikben sem jártas, biztosan szüksége van vallásra.
Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak.
Gondolkodni könnyű, cselekedni nehéz. De gondolatunk szerint cselekedni a legnehezebb.
S idő, állj meg egy pillanatra,
S ti rohanó percek, várjatok,
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűk lesznek,
Csak addig várjatok!
Keresd, művész, a magányt,
művet foganj s befejezz;
de hogy élvezd alkotásod,
ahhoz társakat keress.
Ha az ember minden elvárásnak eleget akar tenni, minden bizonnyal túlbecsüli saját képességeit.
Semmi sem ér többet, mint a mai nap.
Ellenállhatsz végzetednek,
ámde olykor ökle sulykol;
utadból, ha félre nem megy,
ej, hát térj ki te az útból!
Előbb magadba mélyedj,
s ha önmagad nem érted,
ne kínozz mást se folyton.
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem. Én veled leszek, te leszel a mindenem.
Te azért születtél, hogy szeressenek. Én azért születtem, hogy téged szeresselek. S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz te nekem.
Meggyőződésem, hogy a Bibliát egyre szebbnek találjuk, mentől jobban megértjük, azaz mentől jobban belátjuk és meglátjuk, hogy minden szavának, amelyet általánosan fogunk föl és különösen magunkra alkalmazunk, hely és kor szerint sajátos, közvetlenül egyéni vonatkozása volt.
