Minden valamirevaló ember érzi, különösen amint műveltségben gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik; egy igazit és egy eszményit, és ebben az érzésben keresendő minden nemes alapja.
Johann Wolfgang von Goethe
1749. augusztus 28. - 1832. március 22.
német író, költő, grafikus, természettudós, művészetteoretikus, jogász és politikus
Tökéletesség az ég mértéke; tökéletességre törni: az emberé.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
A tehetség csendben alakul ki, de a jellem a világ viharaiban.
Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak,
Mert sokszor a romok fölött
a legszebb virágok nyílnak.
A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetben elepedek a vágyakozás után.
Örömmel, bánattal teljesen, gondolatokba merülve aggódni, kínok közt lebegni, majd égig újongani, majd halálra szomorkodni: csak az a lélek boldog, amely szeret.
Tűrhető lesz minden élet,
lényeged ha megmarad;
elbírsz minden veszteséget,
amíg az vagy, aki vagy.
Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.
Minden nap szép, de
a legszebb, amit a
mai ad nekünk.
Reméljük, hogy hosszú
marad, s örökre együtt leszünk.
Tégy hát, ahogy én, s nézz bölcsen, vidáman
a perc szemébe! Rajta, egy se vesszen!
Használd javadra, bizakodva, bátran,
munkádban éppúgy, mint a szerelemben!
Légy mindig egész, s légy gyermek szivedben,
így minden leszel, leszel győzhetetlen!
Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! – Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve.
Azóta végezheti dolgát nap, hold és mind a csillag, én nem tudom, nappal van-e vagy éjszaka, és az egész világ elsüllyedt számomra.
Mindaddig fiatal egy férfi, amíg egy fiatal nőnek tetszeni tud.
Élet koronája, nyugtot nem ismerő
boldogság vagy te, szerelem.
Természettől fogva szinte rejtve megvan bennünk minden, amire az életben szükségünk lesz, és mindez magától kifejlődhet.
A rendkívüli dolgok nem a rendes, hétköznapi úton történnek meg.
Minden művészet legmagasabb feladata, hogy a látszat által megadja egy magasabb valóság káprázatát.
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? – kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!
Egy hasztalan élet egyenlő egy korai halállal.