Könyvmoly buzgalmad itt lehet akármi bősz,
ki mennyit képes, csak annyit tanul.
Ki kellő percben tetterős,
csupán az boldogul.
A bölcsesség keblén, meglátod,
naponta nő majd boldogságod.
Ebben csak egy a keserű:
a lét rövid, hosszú a mű.
Boldogok, kik még hiszik,
hogy a tudás a zűrzavart apasztja!
Mit nem tudunk, az szükségeltetik,
amit tudunk, annak mi haszna?
Az ember sündörög, eped, marad,
s csapdába csalják észrevétlen;
öröme nő, aztán keserű lében fürdik.
Aki sohasem ette kenyerét könnyezve, aki gondterhes éjszakán sohasem sírt az ágya szélén, az nem ismeri a túlvilági erőket.
A balga bölcsnek tartja magát, s a bölcs nem irigyli tőle.
Az eszmében élni annyit jelent, mint a lehetetlennel úgy bánni, mintha lehetséges lenne.
Az embernek valakinek kell lennie (…), hogy valamit csináljon. Dante nagynak rémlik nekünk, de századok műveltsége van hátunk mögött; a Rotschild-ház gazdag, de több mint egy emberöltőre volt szüksége, hogy ily kincsek birtokába jusson.
Ami kezdetben, mikor felületesen vettük, boldog élvezetet nyújtott, utóbb nyomasztóvá válik, ha ráeszmélünk, hogy alapos ismeretek nélkül való élvezet nincs.
Az ember csak a magafajtával tud együtt élni, olykor még azzal sem; mert nehéz elviselni azt, ha a másik pont olyan, mint ő.
Jól válaszd meg az álmod, mert ez meghatározza egész életed alakulását, sorsodat is, és esetleg be is teljesülhet.
A gondolkodás érdekesebb, mint a tudás, de nem érdekesebb, mint a felismerés.
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.
Mindig érzem a közelségedet, s ezt tudva sosem vagyok egymagam.
Az új igazságra mi sem ártalmasabb, mint a régi tévedés.
Minden valamirevaló ember érzi, különösen amint műveltségben gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik; egy igazit és egy eszményit, és ebben az érzésben keresendő minden nemes alapja.
Tökéletesség az ég mértéke; tökéletességre törni: az emberé.
A tehetség csendben alakul ki, de a jellem a világ viharaiban.
