Valahányszor úgy döntünk, hogy inkább elszenvedjük a rosszat, semmint okoznánk azt, úgy cselekszünk, mintha halhatatlanok lennénk, jóllehet tudjuk, hogy nem azok vagyunk.
Heller Ágnes
50 idézet
1929. május 12. - 2019. július 19.
Széchenyi-díjas magyar filozófus, esztéta, egyetemi tanár
A legjobb Heller Ágnes idézetek
Az írói tehetség születési véletlen. Csakhogy mennyi munka, szenvedés, kétely, reménytelenség kell ahhoz, hogy a születési véletlen számunkra, az olvasók számára, az emlékezés, a tapasztalat és a gyönyörűség forrásává váljon! Az olvasó nemcsak az író tehetségének, de szenvedéseinek, kételyeinek, nehéz munkájának is haszonélvezője.
Maga Soros György éppolyan, mint a New York-i gazdag emberek általában: nagyon kedves, nagyon szívélyes, de igazában véve nem kommunikál. Nem veszi észre az embert. Ő aztán tényleg meggyőződött arról, hogy mindenki kéregető. Aki megjelent a partiján – bár ő hívta meg –, mind akar tőle valamit. […] Viszont meghökkentő számára, ha valaki nem akar semmit, s ez valószínűleg zavarja is. Persze azokat, akik akarnak tőle valamit, távol tartja magától: ugyanis ő dönti el, melyik akaratot elégíti ki. Nem könnyű dolog a pénzt kiadni. Soros egyszer azt mondta, hogy sokkal nehezebb elkölteni a pénzt, mint megkeresni. Ez nem valami bon mot, ebben neki nagyon is igaza van. Édesapám szerint a pénz társas lény, oda jön, ahol már vannak: a szegény embernek sohasem lesz pénze, a gazdagnak meg egyre több lesz. Ennélfogva akik ezzel a társas lénnyel nem állnak pozitív viszonyban, a legtöbbször hülyeségekre kérnek pénzt, mert hülye a fantáziájuk, s ezért nem is érdekesek Soros számára. Persze azok sem érdeklik, akik nem kérnek tőle.
Nem abszurd azt állítani, hogy adott világban a legszabadabb emberi lények lehetnek egyszersmind az erkölcsileg legnemesebbek is – bár nem szükségképpen azok. Minél kevésbé függő lény valaki, annál nemesebb lehet. De nem az alantasság teremti a függőséget – inkább a függőség teremt het, bár nem szükségképpen teremt, alantasságot.
A kérdés, hogy jogunk van-e megítélni másokat, a „Van-e egyáltalán jogunk megítélni másokat?” formában jelentkezik. Más szavakkal, a kérdés az, vajon jogunk van-e igazságos ítéletet mondani másokról. Ugyanez a kérdés így is megfogalmazható: „Bár jogunk van arra, hogy igazságos ítéletet mondjunk másokról, lényegileg tévelygő (és bűnös) természetünk miatt csak ritkán és következetlenül teszünk ilyent; következésképpen, dicséretesebb egyáltalán nem ítélni.” Ez a második megfogalmazás nem vonja kétségbe jogunkat arra, hogy ítéletet hozzunk, csupán azt a képességünket kérdőjelezi meg, hogy azt tegyük, méghozzá folyamatosan és következetesen.
A filozófia: egy világ – be lehet lépni a realitásból a mese világába. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, volt egyszer egy király és annak három lánya. Ilyen a filozófia. A király három lányának nincs köze a mocskos falusi kunyhóhoz, ahol a nagymama az éhező unokájának a Hamupipőke vagy a Piroska és a farkas sztorit meséli.
A jelenben mindig benne él a múlt, különböző jelenekben egy különbözőképpen értett és átélt múlt.
Nem vagyok ateista. Gyerekkoromban megveszekedetten az voltam, azután – ma is annak tartom magam – agnosztikus lettem. A kérdést nem én döntöm el, ezért a vitát Isten létéről vagy nemlétéről irrelevánsnak tartom.
Az ember úgy is megváltoztathatja álláspontját, hogy nem rúg bele korábbi meggyőződésébe.
Hiányzott New York. A város, az illata, az utcák, a lakás, a ház, a barátok, a múzeumok, a koncerttermek, az operák, az egyetem épülete, a szobám, a vendéglők, a diákok, a könyvesboltok, de még a földalatti, az eső és a szél is. Ez a New York nosztalgia.
Ha az ember nem gyakorol egy képességet, akkor az elsatnyul, elvész. Miután vagy harminc évvel ezelőtt abbahagytam szokásomat, hogy naponta egyszer hídba megyek vagy fejen állok, nem tudok többé sem hídba menni, sem fejen állni.
A nárcisztikus én üres; az ilyen én mélyén a Semmi ül.
Hirtelen, engedjétek meg nekem ezt a szentségtörést, Adolf Hitler komikus alaknak tűnt fel a szememben. Ez a kis bajuszos senki akarta a zsidókérdést végleg megoldani? Több mint háromezer év után az Örökkévalóval ujjat húzni? Ehhez még az ördög is későn kel fel.
Lehet-e ott igazság, ahol nem lehet hazudni? Lehet-e ott igazság, ahol nincs kétség, kételkedés?
A boldogságot mindig elveszítjük. Aki sohasem veszítette el, az sohasem volt boldog.
Múlt nincsen, mert már csak a fejünkben van, jövő sincsen, mert az még csak a fejünkben van. Tehát csak a jelen “van”.
Ha mindenre lenne időnk, készségesen szenvednénk el egy időre a rosszat, hiszen semmi sem volna megfordíthatatlan. Mivel azonban az idő szorításában élünk, tudjuk, hogy amit nem teszünk most, azt esetleg sohasem tesszük meg, s amit nem élvezünk most vagy a közeli jövőben, azt talán sohasem lesz alkalmunk élvezni.
S most következik a filozófia alapkérdése: mi az idő? Ha senki sem kérdezi tőlem, mondja Ágoston, akkor tudom, ha azonban meg kell magyaráznom, akkor nem tudom. (Megjegyzem, hogy pontosan így van ez minden egzisztenciális alapfogalommal, így a semmi vagy a lét esetében is. Mindenki tudja, mit jelent, hogy valami “van”. De mi a létezés?)
Minél inkább tagad az ember minden törvényt, minél inkább megszabadul a test és a lélek fogságától, annál tisztább lesz, annál inkább szellem.
Heller Ágnes idézetek – gondolkodás, szabadság és erkölcsi felelősség
Heller Ágnes a 20–21. századi magyar filozófia egyik legmeghatározóbb alakja volt, aki életművében az emberi lét alapvető kérdéseire kereste a választ. Munkásságát a humanizmus, a morális felelősség és az egyén szabadságába vetett hit határozta meg. Gondolatai nem csupán elméleti fejtegetések, hanem mély, személyes reflexiók az emberi sorsról, a társadalomról és a modern világ kihívásairól.
A Heller Ágnes idézetek a gondolkodás szabadságáról, az erkölcsi döntések súlyáról és a tudatos élet fontosságáról szólnak. Szavai arra hívnak, hogy ne féljünk kérdezni, kételkedni és újragondolni mindazt, amit természetesnek veszünk. Műveiben és gondolataiban mindig az ember méltósága és szabadsága állt a középpontban, és ez az elkötelezettség minden mondatában érezhető.
Ezek az idézetek azoknak szólnak, akik hisznek abban, hogy a filozófia nem távoli, elvont tudomány, hanem az életünket alakító, mindennapi döntéseinkben is jelen lévő erő. Heller szavai inspirálnak, gondolkodásra késztetnek, és arra emlékeztetnek, hogy a legfontosabb kérdéseinkre adott válaszok mindig bennünk születnek meg.