Az erkölcsileg autonóm emberek azok, akik kétségbe vonják a társadalmi kényszereket.„Érvénytelenítik” a társadalmi uralom és hatalom legitimitását.
Heller Ágnes
1929. május 12. - 2019. július 19.
Széchenyi-díjas magyar filozófus, esztéta, egyetemi tanár
A „lelkiismeret” (conscience) kifejezés a tudáshoz (con-scientia) kapcsolódik, ami azt jelzi, hogy a szóban forgó erkölcsi érzés az észben gyökerezik.
Valaki akkor rossz, ha (állandóan ás következetesen) előnyben részesíti azt, hogy másoknak rosszat okozzon, azzal szemben, hogy elszenvedje a rosszat.
Négyféle csönd veszi körül a holokausztot: az értelmetlenség csöndje, az iszonyat némasága, a szégyen hallgatása és a bűntudat csöndje.
Minden alkalommal, amikor elmeséljük magunknak az életünket, másként mondjuk el. Minden korban, azaz történelmi és életkorban másként mondjuk el, minden hangulatban, boldogságban vagy boldogtalanságban másként mondjuk el, ha ebben hiszünk, vagy abban hiszünk, másként mondjuk el. Két ellentétes történetet is elmondhatunk életünkről és mindkettő hiteles lehet.
Már Arisztotelész tudta, hogy a bátor embert nem az jellemzi, hogy nem fél; a bátor ember úgy viselkedik, mintha nem félne.
A traumát sokan olyan puskalövéshez hasonlítják, mely halálos sebet hagy a pszichén. Ezért aztán a trauma sebei sosem gyógyulnak be. Lehet a sebet kezelni és kötözni. De még ha be is zárul a seb, a heg soha el nem tűnik.
Ahol cselekvés van, ott felelősség is; ahol nincs cselekvés, ott felelősség sincs.
Ha valaki rájön, hogy nem képes szeretni, akkor nem szabad elfogadnia mások szerelmét, nem házasodhat és nem lehetnek gyermekei. Ha valaki mélyen rejlő gyávaságot érez jellemében, még akkor se lépjen be valamilyen földalatti mozgalomba, ha annak tagjaival tökéletesen egyetért. Ha tudja, hogy lebírhatatlan hatalomvágy lakozik benne, kerülje azokat a helyzeteket, amelyekben túl nagy hatalomhoz jutna. Ezeknek a dolgoknak a megtételére mindenki képes.
Itt és most születtünk: ezt a világot bízták ránk, és nem egy másikat. Ami még hátravan: ki kell alakítanunk a jelenben egy pozitív utópiát.
Visszatérve a „fülbajra”. A füleket [fülszövegeket] két csoportra osztom. A semmitmondókra és a félrevezetőkre.
A holokauszt nem németekről és nem magyarokról szól, hanem arról, hogy mindannyian képesek vagyunk rá. Mert ha ez megtörtént, annyit jelent, hogy mindannyian képesek vagyunk rá. Ez univerzális emberi probléma.
Orbán Viktor egyszerűen rossz politikus. Öngyilkos politikát folytat, egyszerűen rossz politikus, nem államférfi. Csak egy rossz politikus… Mindig rossz az a politikus, aki meg van győződve arról, hogy ő viszi a hátán az egész országot, hogy ő mindennek a megtestesítője. Az a politikus, aki nem tud még az udvari bolondra sem odafigyelni, akire pedig még egy abszolút monarcha is odafigyel, bukásra van ítélve.
Minden filozófusnak van egy alapértéke, amit szabadságnak neveznek. Ahol a szabadság sérül, ahol a szabadságot bármilyen formában elnyomják, ott a filozófus mindig beleszól, és mindig valami olyan mellett, ami a filozófia számára alapvető. Gondolatszabadság, szólásszabadság, jogrendszer.
Amióta lehetőségem van rá, úszom minden reggel, korábban pedig naponta tornáztam.
Amit az ember szeret, azt szereti csinálni. Életemben nem voltam fáradt. Álmos igen, de fáradt nem.
Legfeljebb bizonyos kérdésekben vagyok képes a közvélemény kisebb részét befolyásolni. Tudomásul kell venni, hogy a közvéleménynek is vannak befolyásolhatatlan részei, nem beszélve azokról, akik, ha mondok valamit, rögtön az ellenkezőjét gondolják, sőt csinálják.
Egy filozófusnak radikálisnak kell lennie, mert csak a radikális filozófia a jó.
Születésemkor apám állítólag azt mondta, szeretné, ha filozófus vagy zeneszerző lennék. Ezen később nagyokat mulattam.