Örüljünk a jónak, amiben részünk volt, azt senki sem veheti már el tőlünk.
Hans Christian Andersen
1805. április 2. - 1875. augusztus 4.
dán költő és meseíró
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Boldog voltam, mert boldog, aki másnak tudja áldozni az életét!
A világon mindenki máshová ér el, mint ahova elindult.
Felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel és nem hal meg soha.
Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki!
Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy!
A hétköznapi életben is vannak tragédiák.
Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.
Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.
Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is.
A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.
Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szívedben
örök a fagy?
Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket.
Utazni csupa gyönyörűség volna (…), ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk.
Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok.
A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előre hajtja az embert.