Úgy nem lehet semmit létrehozni, ha közben már eleve az értékesítésén gondolkodsz. Azt utólag kell kitalálni.
Geszti Péter
1964. május 9. -
EMERTon-díjas magyar rapper, dalszövegíró, reklámszakember, producer, szinkronszínész, műsorvezető és motivációs előadó
Minden egyes sláger egy önálló érzelmi csomag. Lehet humoros, érzelmes, intellektuális vagy drámai, de valamit nagyon eltalál azon az érzelmi frekvencián, amin az emberek épp akkor rezegnek.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
A hazafiság szerintem nem valami pátoszos elragadtatás, hanem hétköznapi valóság. A hazádat is szeretheted úgy, ahogy a családodat, a kedvenc focicsapatodat vagy a kedvenc könyvedet. Ha tisztességes dolgokat teszel le az asztalra, hozzájárulsz valamihez, amit úgy hívunk, haza.
Az élet legnagyobb feladata az, hogy élni kell, lehetőleg normálisan. Meg kell találni a hétköznapokban az apró örömöket és célokat, amelyek előrelendíthetnek minket.
Nem érdemes sündisznóállásban leélni egy életet, mert abból nem fakad semmi, csak a depi és a bezártság.
A „negatív reklám jó reklám” butaságát sokszor hallottam már. Ez de facto nem igaz. A negatív reklám az azt jeleni, hogy említenek téged, hogy szóba kerülsz, de a hozzá vezető és az onnan eljövő asszociációs utak, azok nagyon nem mindegy, hogy hova visznek el egy vásárlót.
Alkotó emberként nehéz a választás. Ha már választottam, attól kezdve már egyszerű az élet.
A tehetség ritka adomány. Vigyázni kell rá, és karban kell tartani. Ha még nem költözött külföldre.
Magyarnak lenni annyi, mint a világ legszomorúbb himnuszát énekelni, a világ legnehezebb nyelvén. Nem csoda, hogy nem értjük egymást, és panaszkodunk: már a jövendőt is megbűnhődtük.
Ha csak kevés választási lehetőség adódik, akkor is van egy olyan út, amire nem gondolunk, és néha jobb azon elindulni, amit senki se választ.
Az ideális körülmény nagyon ritka, de az optimálisat mi hozzuk létre.
Nem a sikeres ember boldog, hanem a boldog ember lesz sikeres.
Ha mindig csak a szemet szemért elv érvényesül, mindannyian vakok leszünk, és a gyermekeink is azok maradnak.
Úgy élem az életem, hogy állandóan ott ülök a nézőtéren, de a vásznon az én filmemet vetítik, én vagyok az egyik szereplő, mindig kívülről is látom magam. Próbálom nem elveszíteni ezt a fajta ironikus látásmódot, mert ez biztosítja, hogy reálisan lássam magamat és a világot.
Attól szép a mozi, hogy különböző világokat tud benne fölismerni az ember, de a saját világa is folytatódik.
Nem vagyok kíváncsi a hétköznapokra, az élet ünnepeit keresem. S hogy mik ezek? Azok a felfénylő pillanatok, amelyek valódi barátságokról szólnak, vagy egy nap, amikor valamit megtanulsz még a világról, ráismersz valamire, ami szép. Azt szoktam szépnek nevezni, amiből feltárul a dolgok belső igazsága. Vonatkozik ez egy könyvre vagy filmre, zeneműre, emberre, egy mozdulatra – s nem több, mint egy pillanat. De hogy sok ünnepnap lehessen az életemben, ahhoz sokat kell tenni, és nagyon kell figyelni.
Én döntöm el, hány éves vagyok, és nem az anyakönyvi kivonatom.
Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet, elmegyek, de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.
Amíg néha még rám vársz,
Egy mozdulatban egyszer majd
Újra megtalálsz.