Nekem egyrészt – és ezt minden álszentség nélkül mondom –, mivel megettem a kenyerem javát, már semmiféle szereplési vágyam nincsen. Sehol. Semmilyen módon, se a közmédiában, se másutt. Egyetlen egy szereplési vágyam van: játszani a közönségnek, zenélni.
Dés László
1954. január 9. -
Kossuth és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, dzsesszzenész, zeneszerző, érdemes művész
Petőfit mindig nagyon szerettem, már az általános iskolában Petőfit szavaltam, nagyon megragadott az élete, a költészete, a munkássága, a forradalmi hevülete, és az a fantasztikus életút, amit bejárt ez alatt a rövid idő alatt, hiszen huszonhat évesen meg is halt.
Én a vallást abszolút magánügynek gondolom, és különösen azóta gondolom annak, amióta a kurzus-kereszténység eluralta a politikát, a hatalmi ideológiát. Nagyon finoman szólva is túl van pörgetve és hiszterizálva ez a téma. És amióta ez így van, azóta pláne azt gondolom, hogy lépjünk ebben hátrébb, hogy szépen, csendben, becsülettel mindenki intézze el magában ezt a dolgot.
A nyugati demokráciákat a szolidaritás élteti, a citoyen magatartás, a civil kurázsi. Ha viszont az autóban van elég benzin, és van esetleg még egy hétvégi ház is, akkor a magyar középosztály nagy részének már jó, már elégedett. Nagyon nagy baj, hogy ennyivel ki lehet fizetni egy társadalmat.
Itt nem arról van szó, hogy a jobboldal rossz, a baloldal meg jó, vagy fordítva. Hanem itt egy társaság kisajátította ezt az országot.
Az alkotókedvet, a kreativitást nem lehet feláldozni egy éppen kellemetlen hatalom okán.
Gyerekkorom óta nagyon sokat olvasok, de nem azért, hogy művelt srác legyek, hanem mert szenvedélyesen szeretem az irodalmat, és bármit leemelhettem apám kétezer kötetből álló könyvtárából.
Az internet megjelenése óta rendkívül tág lett a zenei paletta, kiadóra sem kell várni ahhoz, hogy valakiből sztár legyen. Méghozzá iszonyatosan nagy sztár, mint Billie Eilish, aki kifejezetten az interneten csinálta meg magát. Vagy itthon Azahriah, aki nagyon ügyes gyerek, marha jó hanggal.
Amit megtanultam, mind hazugság,
Aki vigyázott rám, már nincs velem,
És azt kívánom, bárcsak tudnád,
Hogy mit is érezhet a védtelen!
Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap,
A gyűlölet végre a múltra marad,
És a fák, a vizek, és a tétova szél,
S a néma hegyoldal is újra beszél.