Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni?
A pénzt, amit megkeresünk, nem vihetjük a sírba, az ellustult időt viszont igen.
A szüntelen halálvágy és a kapaszkodás az életbe – csak ez a szerelem.
Aki teljesen érti az életet, az nem fél a haláltól; a félelem a beteljesületlen életből fakad.
Olyanoknak, akik bolonddá tartanak, azoknak hiszel, de aki jót akar neked, annak nem.
Az igaz út olyan kötélpálya, amely nem a magasban, hanem épp a föld felett van kifeszítve. Láthatóan nem is arra rendeltetett, hogy járjunk, inkább, hogy botladozzunk rajta.
A hiúság elrútítja a lelket, vagyis tulajdonképpen halálos döfés kellene hogy legyen – önmagának; de nem, csak sebeket ejt magán, így lesz „sértett hiúság”.
Minél több lovat fogsz be, annál hamarabb sikerül – ha nem is a kőtömböt kiszakítanod az alapokból, az képtelenség, de a szíjakat elszakítanod, azt igen, s ekképp a tehertelen, boldog utazás.
Előrelépésben hinni annyi, mint nem hinni, hogy valaha előreléptünk már. Ez nem hit.
Három dolog… idegenként szemléld magad, felejtsd el a látványt, őrizd meg a nézést. Illetve csak kettő, mert hiszen a harmadikban benne van a második.
Az ember csak akkor mondhatja, hogy szinte soha nem hazudik, ha valóban szinte soha nem hazudik; akkor nem, ha szinte soha nincs alkalma a hazugságra.
Aki lemond a világról, már tud szeretni minden embert, mert hiszen mindőjük világáról lemond. Ezért kezdi sejteni, milyen is az ember igazi lénye, és ez másként nem megy, csak szeretettel, feltéve, hogy az illető egyenrangú vele.
Az igazi megismerés: bukások sorozata, amit mindannyiszor gyermetegen boldog talpraállás követ.
Elméletileg létezik a tökéletes boldogság lehetősége: úgy, hogy hiszünk a bennünk lévő lerombolhatatlanban, ám nem törekszünk a közelébe.
A jó lelkiismeret nem egyéb, mint a felettünk győzedelmes gonosz; már annak se érzi szükségét, hogy kicselezzen.
Mikor a kiváltságos helyzetű azzal mentegetőzik az elnyomottaknak, hogy hiszen neki is súlyos gondjai vannak, éppen amiatt van gondban, hogyan tarthatná meg kiváltságos helyzetét.