A világon mindenki a boldogságot hajszolja – és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat.
Nos, itt van: az emberi természet működés közben – a bűnös mindenkit hibáztat, csak önmagát nem.
Az emberek háromnegyed része éhezi és szomjúhozza az együttérzést. Adj nekik, és szeretni fognak!
A világ tele van ilyen kapzsi és haszonleső emberekkel, így aztán annak a ritka egyéniségnek, aki önzetlenül akar másokon segíteni, óriási előnye van: alig akadnak versenytársai.
Minden, ami egyezik személyes vágyainkkal, igaznak tűnik. Ami nem, attól dührohamot kapunk.
Semmi más nem sorvasztja el úgy az emberek becsvágyát, mint a feletteseiktől származó kritika.
Ismersz-e valakit, akit meg szeretnél változtatni, irányítani és tökéletesíteni? Igen? Nagyszerű. Magam is ajánlom. De talán kezdd önmagaddal! Pusztán önző szempontból ez sokkal hasznosabb, mint mások tökéletesítésére törekedned – igen, és sokkal veszélytelenebb…
Mondd a gyerekednek, a férjednek, a feleségednek, vagy bármelyik alkalmazottadnak, hogy ostoba, hogy ügyetlen, hogy nincs érzéke hozzá, és mindent rosszul csinál: ezzel máris megölted benne a bizonyítás vágyát. Ha azonban az ellenkező módszert használod, és bátorítod, könnyűnek tünteted fel az elvégzendő dolgot, azt sugallod a másiknak, hogy hiszel a képességeiben és megvan benne a rejtett hajlam a szóban forgó munkára: akkor abba sem hagyja addig, amíg nagyszerűen el nem végzi.
Kevés ember gondolkodik logikusan. A legtöbben tele vagyunk jó és rossz előítéletekkel. Meg vagyunk mérgezve előre fabrikált nézetekkel, féltékenységgel, gyanakvással, félelemmel, irigységgel és büszkeséggel.
Az az előadó, aki előre megírja és betanulja beszédét, csak idejét, erejét pazarolja és veszélybe sodorja magát. Egész életünkben spontán beszélünk, soha nem állítjuk össze előre a mondatokat. Gondolataink vannak, és ha azok világosak, a szavak olyan természetesen és öntudatlanul jönnek, mint légzéskor a levegő.
Az életben nem az a legfontosabb, hogy a nyereségedből hasznot tudj húzni. Erre az ostoba is képes. Az igazán fontos az, hogy a veszteségedből húzz hasznot. Ehhez intelligencia kell; ez a különbség a bölcs és az ostoba között.
A figyelem egyike a legszebb bókoknak, amelyekkel megörvendeztethetünk valakit.
Az ember baja nem abból származik, ami történt, hanem abból, hogy mi a véleménye róla.
A beszédkészség egyenes út az érvényesüléshez. Az embert előtérbe állítja, és lehetővé teszi, hogy fejjel a tömeg fölé emelkedjék. És azt az embert, aki jól tud beszélni, rendszerint minden vonatkozásban tehetségesebbnek hiszik, mint amilyen valójában.
A bírálat hiábavaló, mert a másikat védekező állásba szorítja, és arra kényszeríti, hogy igazolja önmagát. A bírálat veszélyes, mert megsebzi a másik ember büszkeségét, megsérti az önbecsülését, és felkelti méltatlankodását.
Életünkben a dolgok körülbelül kilencven százaléka rendben megy, és tíz százaléka rosszul. Ha boldogok akarunk lenni, akkor a rendben levő kilencven százalékra kell koncentrálnunk, és el kell felejtenünk a maradék tízet. Ha idegesek akarunk lenni, keserűek és gyomorbajosak, akkor a tíz százalék bajra kell koncentrálnunk, és figyelmen kívül kell hagynunk a csodálatos kilencven százalékot.
Nem azok vagyunk, akinek hisszük magunkat, de amit hiszünk, olyanok vagyunk.