Szeretem a barátokat, mint a zenét – ha kellő hangulatban vagyok.
A magányosság visszataszító. A szomorúság bonyolult légköre veszi körül, amitől az ember nem képes vonzalmat, érdeklődést kelteni. Kicsit szégyenkezünk miatta, de többé-kevésbé mindenki szeret beszélni róla.
Ha a végzet beleszól az ember sorsába, fittyet hány a részvétnek és az igazságnak.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom, hogy önbizalom.
A vígjáték készítéséhez nekem semmi más nem kell, csak egy park, egy rendőr és egy csinos lány.
Az ember valódi személyisége akkor mutatkozik meg, amikor részeg.
Az emberek arcára mosolyt fakasztani, szemükbe könnyet csalni, a legnagyszerűbb dolog a világon.
Minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis, egyedül az ember tud nevetni. Megnevettetni az embert annyi, mint elterelni figyelmét a halálról.
Ádám találta ki a házasságot, a szabadalmat azonban Éva szerezte meg a találmányra.
Nem tudom elhinni, hogy létünk értelmetlen és véletlenszerű, amint azt néhány tudós el szeretné hitetni velünk.
Az én szememben minden palota a hivalkodás oktalan, ízléstelen, szörnyű megtestesülése. Ha felidézem magamban Versailles-t, a Kremlt, Postdamot, a Buckingham Palace-t és a többi hasonló mauzóleumot, történelmi érdekességük ellenére is az az érzésem, hogy pusztán az emberi nagyképűség emlékművei.
A nevetés felüdít, könnyebbséget hoz, és enyhíti a fájdalmat.
Hiszek a nevetés és a sírás erejében, mert mindkettő a gyűlölet és a terror ellenmérge.