Fiatalkorában az ember hajlamos elkövetni hibákat és időnként rossz döntéseket is hoz.
Ha egy vér szerinti rokonom valami sértőt mond vagy olyat tesz, amivel nem értek egyet, akkor addig foglalkozom vele, amíg meg nem fejtem a gesztusát. Soha nem szakítanám meg vele a kapcsolatot hosszabb időre.
Ha bármiféle szívességet is teszek egy barátomért, azt azért teszem, mert abban a pillanatban azt meg akarom tenni, és nem várom el tőle, hogy akármilyen formában is, de viszonozza. Ha pedig becsap, azt nem vetem a szemére, hanem egyszerűen kisöpröm őt az életemből és megyek tovább.
Észrevettétek már, hogy az idő a fájdalom pillanataiban oly elviselhetetlenül lassan pereg, akár egy lassított filmben, míg a boldogság percei úgy repülnek, mint egy gyorsított felvételen?
A szülőknél olyan tendenciát látok, hogy mindent megengednek a gyermekeiknek és mindenáron megvédik őket. Úgy érzik, hogy feltétel nélkül óvniuk kell a csemetéiket, még ha valami bűncselekményt is követtek el. Pedig ha ez megtörténik, akkor az egy olyasfajta nevelés eredménye, amely elmulasztotta megtanítani a gyerekeknek a felelősség fontosságát: nevezetesen, hogy a cselekedeteinkért vállalnunk kell a felelősséget.
Csak remélni tudom, hogy mindig türelemmel, figyelemmel és megbocsátással fordultok a párotok felé, még ha magatok számára éppen elviselhetetlenek is vagytok, mert felismeritek, hogy a másik mennyivel jobb, mint ti. Persze könnyű mindent odadobni és kilépni egy házasságból, sokkal egyszerűbb, mint dolgozni érte és próbálni megtalálni a módját, hogy miként hozzuk rendbe. Kedves barátaim, mindig könnyebb elmenekülni, mint ott maradni az arénában és megküzdeni.
A nőkkel szembeni tisztelet a család nélkülözhetetlen alappillére.
Egy férfi nem azzal bizonyítja, hogy férfi, ha macsóként lép fel; ha mégis ezt teszi, az a legbiztosabb jele annak, hogy valójában egy idióta.
A nőkben nincs kifejlett gyilkos ösztön, már csak azért sem, mert ők az élet teremtői. Ők azok, akik kilenc hónapig hordoznak egy életet a méhükben, majd ők hozzák a világra.
Vannak olyan férfiak, akik úgy vélik, uralkodhatnak a feleségük fölött, és erőszakot alkalmaznak velük szemben, csak hogy megerősítsék magukban a felsőbbrendűségük mítoszát. Nem véletlen, hogy minden háborút, ami a történelmet meghatározta, férfiak robbantottak ki, és a statisztikák tanúsága szerint a sorozatgyilkosok túlnyomó többsége is közülük kerül ki.
Mindenkinek meg kell találnia a maga útját, az igényeitől és a lehetőségeitől függően.
A show-biznisz világában gyakran előfordul, hogy tönkremennek a házasságok, ha az egyik félnek sikere lesz és szakítani akar a múltjával. Ám azt gondolom, ha egy házasság emiatt zátonyra fut, akkor az a frigy eleve nem lehetett túl erős.
Időről időre kisebb hazugságokhoz folyamodom, ha azzal, hogy az igazságot egy kicsit kiszínezem, a másiknak vagy magamnak jót cselekszem. Más lapra tartoznak azok a hazugságok, amelyek mögött szándékos károkozás áll, valamint a patologikus és visszatérő hazugságok. A túl sok valótlanság eltorzítja az igazságot, és idővel már nehéz lesz megkülönböztetni egymástól a hazugságot és az igazságot.
Ha egy nőt egyszer megsértenek, akkor minden egyes hibát, amit az ember valaha is elkövetett vele szemben, szigorú időrendben, dátummal ellátva és órára-percre pontosan vágja majd a fejedhez. És addig nem áll meg, amíg el nem jut Ádámig és Éváig, és általában olyan precizitással, ami minden krónikást megszégyenítene. A nők képesek bármilyen, évtizedes távolságban szunnyadó vétket bármikor előásni és életre kelteni.
Az őszinteség szép dolog, de nem mindig kifizetődő. Ne hallgassatok az erkölcscsőszökre, akik azt prédikálják, hogy mindig mondjuk ki, amit gondolunk – a dolog hamar visszafelé sülhet el.
Az irigység többnyire azokra jellemző, akik a másik sikerében a maguk kudarcát látják, és ez bántja őket.
A filmes munkát a házassághoz tudnám hasonlítani: ha már egyszer belefogtál, folyamatosan tenned kell érte, hogy működjön – néha meg egyszerűen csak ki kell bírnod.
A természet olyan lenyűgöző, annyira tiszteletet parancsoló, hogy az ember egészen kicsinek érzi magát mellette – és megérti, hogy önmaga nem több, mint átmeneti vendég ezen a bolygón.
Amikor szembesülünk a halállal, létezésünk végességével, mindannyian kérdéseket teszünk fel – még azok is, akik hozzám hasonlóan egyszerűen úgy veszik a dolgokat, ahogy vannak.
