Szerintem a világ legsanyarúbb sorsú emberei azok a fickók, akiket Dél-Afrika gyémántbányáiban láttam az 1960-as években. 450 méter mélyen, állandó 45 fokos hőségben dolgoztak napi egyetlen dollárért, és csak évente egyszer mehettek haza a családjukhoz. Ennél szarabb meló nem létezik! Ennél minden csak jobb lehet!
Néha éppen azok az emberek és körülmények tesznek jót az emberrel, akik és amelyek traumatizálják. Ma már áldom apám szigorát, az egész neveltetésemet és azt, hogy Ausztriában semmim sem volt meg, amit szerettem volna, mert ezek voltak azok a dolgok, amelyek felkorbácsolták az éhségemet.
Gorbacsovot egész életemben bálványoztam azért, mert volt bátorsága lerombolni azt a politikai rendszert, amelyben felnőtt.
A testem fejlesztésével eleinte sem volt gondom, később pedig eléggé érdeklődő srác lettem ahhoz, hogy az elmémmel is törődjek. Rájöttem, hogy az agyunk is egy olyan „izom”, amelyet rendszeresen edzeni kell. Elhatároztam, hogy rágyúrok arra is, hogy okos legyek.
Olyan izgalmas, fordulatokkal teli életet kell élni, és – mint Eleanor Roosevelt mondta – mindennap tenni kell valamit, amitől mi magunk is megijedünk!
A sírban bőven lesz idő pihenésre!
Halál idézetek, Motivációs idézetek, Rövid motivációs idézetek
Ha valakinek valamihez tehetsége van, és ettől boldog lesz, akkor másokkal is tegyen jót! Ha még több emberrel kell jót tenni, akkor vágjon bele abba is!
Az élet nemcsak arra való, hogy valaki egyvalamiben legyen csak jó. Használni kell azt, amit már elértünk, hogy a segítségével új kapcsolatokat szerezzünk, és még nagyobb dolgokat érjünk el.
Az utolsó 3-4 ismétlés növeli az izmaid. Ez a küszöb, ami elválasztja a bajnokokat a többi embertől
Nem a közvéleménykutatás dönt. Sportolóként megtanultam a formaidőzítés szerepét. Szezonon kívül nem kell formában lenned, de a verseny napján meg kell mutatnod, mire vagy képes. Így azokon a napokon nem aggódok a pontozás miatt, amikor nincs verseny.
A kormányzóságom első napján besétáltam az irodámba, és azt gondoltam: „OK, megnyertem a választást. Most mi a szart csináljak?”
Több mint hét évnyi kaliforniai kormányzóság alatt nagyjából 200 millió dollár értékű filmszerepről mondtam le, és nagyjából 40 milliót költöttem a saját zsebemből választási kampányokra és egyéb költségekre.
A pénz nem tesz boldogabbá. Most 50 millió dollárom van, de ugyanolyan boldog vagyok, mint amikor 48 millióm volt.
Az az érdekes a bukással kapcsolatban, hogy a tanulásnak sokkal fontosabb eszköze, mint a győzelem. Ha győzől, nem kell leülnöd, és más szemszögből újragondolnod.
Jim Lorimer és én már 47 éve vagyunk barátok. Végig egy nagyon egyszerű, kézfogáson alapuló megállapodás volt köztünk. Nem kellett szerződés, mert az egymásba vetett szilárd hitünk erős alapot adott.
1970-től ösztönösen nyerni akartam: eltakarítani a versenyben mindenki mást, elpusztítani az ellenséget és tétovázás nélkül átgázolni mindenen. Már évekkel a film elkészülte előtt terminátor voltam.
Az Ovizsaruban egy szüzet játszottam. Nem volt könyű alakítás.
Nem akarom magam túl erősen megcsípni, mert nem akarok felébredni, és arra eszmélni, hogy ez az egész csak egy álom. Képzeld csak el: reggel ötkor arra ébredek, hogy valaki megráz és azt mondja: „Gyerünk Arnold, kezdődik a műszakod az acélgyárban!”
