Az emberek a szavaikkal, a szavazataikkal és a tetteikkel is kinyilvánítják, mit gondolnak rólad meg az ötleteidről. Készségesen elárulják, ha nem hisznek neked, ha nem hisznek benned.
Arnold Schwarzenegger
1947. július 30. -
Emmy- és Golden Globe-díjas osztrák származású amerikai színész, testépítő, üzletember és politikus
Tapasztalatom szerint a fitnesz, Hollywood és a politika világa tele van csodálatos emberekkel. Sokukkal találkoztam. De van egy csomó szemét, rohadék és seggfej alak. Velük is találkoztam, és mind rosszabb volt az előzőnél. Azt hiszed, az edzőterem tulaja
kicsinyes és fukar? Várj, amíg megismerkedsz egy stúdió főnökével, akinek százszor annyi a pénze, mint az ízlése, vagy egy politikussal, aki a világ közepének hiszi magát, csak mert negyvenezer ember rá szavazott az államod egy félreeső csücskében. Az ilyenek között
manőverezni olyan, mint szarral teli matrjoskababákat nyitogatni Könnyen magukkal rántanak, ha nem vagy elég biztos magadban és abban, mit próbálsz elérni.
Beérni valamivel, ami majdnem ott van, egészen közel a célhoz – ez a különbséget jelenti győzelem és vereség között. Senki nem azért küzd, hogy ne győzzön. Akkor te miért élnél úgy, hogy ne azt tűzd ki célul, amit akarsz? Az élet nem olvasópróba, bemelegítés vagy szabadedzés – maga a verseny. Az egyetlen futam, amin bizonyíthatsz. Szóval lásd magad előtt – azután valósítsd meg!
Fontos, hogy tudd, mi a siker, de legalább annyira fontos, hogy tudd, mi nem az. Sok mindennel beérheted helyette, mert sok út vezet a céljaid felvizezett változatához, ami letérít a pályádról, ha az előtted lebegő jövőkép kicsit is homályos. Ha tudod, mi a siker, és mi nem az, a kép kristálytisztává válik, és tapasztalataim szerint végtelen nyugalom
tölt el, ami szinte minden kérdés megválaszolását megkönnyíti.
A győzelemhez nem elég a tehetség és a vágyakozás. A remény nem juttat fel a dobogóra. Látnod kell az odavezető utat.
A német Formula–1-es bajnok, Sebastian Vettel a világbajnokság minden futamában már az időmérő előtt ott ül az autóban, és behunyt szemmel elképzel minden kanyart, minden váltást, minden gyorsítást és fékezést. Manapság szinte valamennyi Formula–1-es pilóta képes rá, hogy becsukott szemmel és maga elé tartott kézzel – mintha a kormányt markolná – mentálisan végigvezessen bármelyik versenypályán.
Egy szóval se mondom, hogy ha magad elé képzelsz valamit, valóra is válik. A nagy francokat! Tervezned kell, dolgoznod és tanulnod, kudarcot vallanod és tovább dolgoznod és tovább tanulnod, hogy újra kudarcot vallj. Erről szól az élet. Ezek a játékszabályok. Csak azt mondom, hogy ha maradandó jövőképet akarsz – növelni az esélyt, hogy a siker pontosan úgy nézzen ki, mint amikor először elképzelted, milyen életet szeretnél –, akkor kristálytiszta jövőképre van szükséged, amit rá is tetoválhatsz a szemhéjad belső felére. LÁTNOD KELL MAGAD ELŐTT.
A producerek és rendezők kezdettől fogva győzködtek, hogy rövidítsem le a nevem Arnold Strongra vagy valami hasonlóra, mert a Schwarzeneggert túlságosan nehéz kiejteni. Beletörik az ember nyelve, mondták. Épp csak azt nem tudták, milyen rohadt jól mutat a Schwarzenegger egymagában, NAGYBETŰKKEL szedve egy film címe felett!
Amikor beleszerettem a testépítésbe, nemcsak ködös reményeket tápláltam arról, hogy egyszer bajnok leszek. Nagyon is pontosan láttam magam a testépítő-magazinokból vett képek alapján, amelyeken a Reg Parkhoz hasonló fickók ünnepelték a győzelmüket. Láttam magam a dobogó legfelső fokán, kezemben a győztesnek járó trófeával. Láttam vetélytársaimat az alacsonyabb fokokon, ahogy irigykedve, ugyanakkor csodálattal felnéztek rám. Láttam feszült mosolyukat, még az alsójuk színét is. Láttam a felállva tapsoló bírókat. Láttam a tomboló tömeget, ahogy a nevemet kántálta: „Arnold! Arnold! Arnold!” Nem fantáziának tekintettem ezt, hanem egy olyan valós esemény emlékének, ami még nem történt meg. Majdani valóságnak.
Menj sétálni, ugorj le a terembe, olvass, biciklizz, ülj be a jakuzziba – nem számít, mit csinálsz. Ha elakadtál, és nem tudod kialakítani a jövőképed, állíts magad elé apró célokat, amíg lendületbe nem jössz, azután mindennap teremts időt és teret a gondolkodásra, az álmodozásra, a szemlélődésre, hogy jelen légy a világban, és magadhoz engedd az inspirációkat, ötleteket. Ha nem találod, amit keresel, legalább egy esélyt adj, hogy az találjon rád.
A történelem számos nagy gondolkodója és vezetője, tudósa, művésze és vállalkozója talált rá a sorsfordító ihletre gyaloglás közben.
Mindennek megvan az oka, és mindenre van magyarázat, ami valaha történt velünk – legyen jó vagy rossz –, de ez az ok szinte sosem az, hogy nem volt választásunk. Mindig van választásunk. De gyakran előfordul, hogy nem tudjuk mihez viszonyítani a választásainkat, kivéve ha teszünk ezért valamit.
Minden jó, minden nagy változás a tisztánlátással kezdődik. Fontos, hogy tisztán lássuk a jövőnket. Fontos, hogy tiszta képünk legyen arról, milyen életet szeretnénk, és tervet kovácsoljunk a céljaink elérésére.
Hasznosnak lenni – ez a motiváció munkált valamennyi döntésem mögött; ez az erő diktálta, milyen eszközöket vessek be.
Valósággal élvezem a kihívást, amikor vissza kell kapaszkodnom a csúcsra. Hisz épp a küzdelemtől olyan édes a siker – ha eléred.
Emlékszem, hogy Sly Stallone nagyon tisztelt engem és a filmjeimet, és én is tiszteltem az alakításait, a tehetségét és a filmjeit… De ő csak az ellenséget látta bennem, én pedig őt láttam ellenségnek, és meg kellett szabadulnom tőle, neki pedig meg kellett szabadulnia tőlem… és ennyi volt. Aztán a ’90-es években összejöttünk, és azt mondtuk, hogy ez butaság, dolgozzunk együtt, és nagyon jó barátok lettünk.
Stallone nélkül talán nem lettem volna annyira motivált a 80-as években, hogy olyan filmeket csináljak, amilyeneket csináltam, és olyan keményen dolgozzak, mint ahogyan tettem. Versengő ember vagyok.
Első látogatásomra a testépítő stúdióban most is nagyon jól emlékszem. Azelőtt még sohasem láttam súlyemelőket. Amikor beléptünk a terembe, egy új világ nyílt meg előttem. A látvány lenyűgözött. Hatalmas, nyers fickókat láttam, csillogott rajtuk az izzadság, a karjuk feszült, mint megannyi Herkulesnek. Körüljártam őket és bámultam az izmaikat (amelyeknek a nevéről természetesen fogalmam sem volt), izmokat, amilyeneket még sohasem láttam. Ekkor dőlt el a sorsom. Tudtam, hogy pontosan azt találtam meg, amit kerestem, úgy éreztem, mintha egy ingadozó kötélhíd után ismét szilárd talaj került volna a lábam alá. A bodybuilding lett a pályám, az életem.
A testépítés nem egy-két napra, hanem egy egész életre szól.
Amivel szembenézünk, talán leküzdhetetlennek tűnik. De tanultam valamit az edzés és a versenyzés évei alatt, illetve azokból a sorozatokból és ismétlésekből, amikor szinte már lehetetlennek tűnt egy még nagyobb súly megemelése. Azt tanultam, hogy mindig erősebbek vagyunk, mint gondolnánk.
