Amíg túlélő üzemmódban élünk és a stresszválasz szüntelenül be van kapcsolva, addig csupán három dologra tudunk odafigyelni: a fizikai tes­tünkre (Jól vagyok?), a környezetünkre (Hol vagyok biztonságban?) és az időre (Meddig fenyeget még ez a veszély?). Amíg csupán erre a három dologra kon­centrálunk, csökken a spiritualitásunk, az éberségünk és a tudatosságunk, mivel arra tanít minket, hogy magunkba forduljunk, illetve a testünkre és egyéb anyagi dolgokra koncentráljunk (például arra, hogy mi mindenünk van, hol lakunk, mennyi pénzünk van, és így tovább) a külvilágban tapasztalt egyéb problémák mellett. Ráadásul így az idő miatt is folyton szorongunk – állandóan a lehető legrosszabb jövőbeni forgatókönyvre készülünk traumatikus múltbeli élményeink alapján –, hiszen soha nincs elég időnk, és mindig minden annyi ideig tart.