Az emberek azt mondják, hogy mindig tablettákról és összeomlásokról énekelek, ezért biztosan függő vagyok – ez nevetséges. Vannak olyan szűklátókörű emberek, akik nem ismerik el maguknak, hogy ez tényleg megtörténik más emberekkel is a popsztárokon kívül.
Ahogy az öltözőből lesétálsz a színpad felé, egy kicsit elkezdesz bizseregni. És hallod a közönség reakcióját, amikor a zene elindul. Aztán közvetlenül a kezdés előtt, amikor a zene már nagyon bemelegít, akkor még jobban felpörögsz. (…) Kisétálok az üres színpadra; nagyon magabiztos vagyok. Ez a hivatásom. Már annyiszor csináltam. Egyáltalán nem vagyok ideges, amikor felmegyek. Nagyon kényelmes és otthonos érzés. De azért vannak bizonyos érzések, amiket az ember átél, tudod: Jézusom, az a sok ember! Néha látok néhány üres helyet, és azt mondod: Ó, Istenem, hány üres hely van? És vicces dolgok jutnak az ember eszébe – csak butaságok –, és nem szabad ezekre gondolni, mert amint elkezdesz gondolkodni, hogy remélem, hogy a heves esőzések, amik Londonban voltak, nem tömítik el az ereszcsatornákat (nevet), és a tető megint beázik. (Nevet) Bármi eszedbe juthat, de ki kell dobnod onnét, mert csak arra kell koncentrálnod, amit csinálsz.
Nyilvánvaló, hogy nincs mit elemezni a rockszövegeken. Amikor az ember kritikákat olvas, a legtöbb kritika fanyalog a művész íráskészségének hiánya miatt, és szinte mindig igazuk van. Úgy értem, mindig igazuk van. Nem elég jó kifogás azt mondani, hogy tudod, ez nem igazán számít, mert ez egy rock and roll dalban van eltemetve. Hát, oké, ez így van, de nem vagy elég okos ahhoz, hogy a jó hangzáson kívül még jelentsen is valamit egy dal? Tudod, amire mégis törekedni kellene.
– nyilatkozta Jagger 1981-ben.
Kétlem, hogy valaha is meghallgatnák a zenénket. Nem szeretik, nem értik. Nem értenek meg engem, vagy hogy miről szól az egész. Ez nem az ő hibájuk. Egyszerűen csak az ő generációjuk nem értheti meg. Nem igazán. Nem vagyunk olyanok, mint ők voltak fiatalon. Mi valami új vagyunk, és ez teljesen felzaklatja őket.
– mondta Jagger 1968-ban az idősebb generációról
Bizonyos értelemben mindig is egyfajta megfigyelője voltam a Beatlesnek, annak ellenére, hogy velük voltam. Míg szerintem John és Paul voltak a Beatles sztárjai.
Nem én kezdeményeztem a szétválást. Ez a mi Johnny-nk volt. Egy nap besétált a szobába, és azt mondta, itt hagyom a Beatlest. Ez a szétválás kezdeményezése, nem?
Azt hiszem, az ember szeretheti a zenét és az olvasást olyan mértékig, hogy megfelelő megfontolás után úgy dönt, hogy bevételeinek és életenergiáinak jelentős részét ezekbe fekteti.
Fontos tény: rockkoncerteken nincs taps. Szinte szentségtörés volna tapsolni, így jelezni a kritikai különbséget a között, aki játszik és a között, aki hallgatja; ide nem azért jön az ember, hogy értékeljen és ítélkezzék, hanem hogy átadja magát a zenének, együtt kiabáljon a zenészekkel, eggyé olvadjon velük; itt azonosulást keres az ember, nem élvezetet; az érzelmek túláradását keresi, nem a boldogságot.
Egy nap Beckham megkért minket, hogy hallgassuk a ő playlistjét az öltözőben…Laza angol rockbandákra vagy valami hip-hopra számítottunk, de a lista tele volt Justin Bieber meg Selena Gomez számokkal. Megnyugtató érzés, hogy még David Beckhamnek sincs mindenben jó ízlése.
A zene elementáris jelenség. Olyasmi, mint a tenger. Imádom nézni. De ha valaki odajön, és meg akarja magyarázni a tengert, akkor dühbe jövök. Tudja, miért nem jártam össze soha szakmabeliekkel? Mert ha a maga férje azt mondta nekem előadás után: „Nézd, Viktorkám, én nem sokat értek hozzá, de nekem tetszett az éneklésed” – akkor az nekem többet ért, mint egy egész oldalas kritika.
Gyerekkoromban minden nap néztem a Behind The Musicot, és sokat gondolkodtam, mitől romlottak el a dolgok jól menő zenekaroknál. Arra jöttem rá, hogy amikor elveszítették a képességüket az önreflexióra, akkor indultak meg lefelé.
Olyan előadó szeretnék lenni, aki az albumokra fektetni a hangsúlyt, és nem pedig a kislemezekre. Szerintem nem sok ilyen előadó van, de én szeretem, mikor egy album kész munkának hangzik. Az album egy lehetőség az előadók számára, hogy a legnagyobb terjedelmű alkotást készítsék el, amit csak lehetséges, és ne csak egy halom számot egy playlistben.
Én csak gondoltam egyet, és egy dalt akartam csinálni, aztán folytattam a dalszerzést. Soha nem mondtam, hogy: ’Hé, figyeljetek az életemre!’ Minden barátom tudja, hogy semmit sem akarok látni a negatív fecsegésből. Amikor az emberek valami gonoszat küldenek nekem, az fáj a lelkemnek.
Nagyon vizuális ember vagyok, és a zenei videók mindig is a kedvenc művészeti formámnak számítottak, gyerekkorom óta. A kezdetektől fogva szinte az összes klipem a saját ötleteim alapján készült. Csak akkor még nem tudtam, hogy akár én is rendezhetem őket. Nehéz lefordítani egy ötletet, ami a fejedben van – úgy, hogy valaki más is megértse –, és aztán életre kelteni. Néha magadnak kell megcsinálnod, még ha nehéz is.