A zene alapvető kommunikációs eszköz, és a népzenén lehet legjobban elmagyarázni a nyelvezetét.
Zene idézetek
Abban az időben menetelt az Illés, Kovács Kati és Koncz Zsuzsa, akkoriban indult be a magyar nyelvű popzene, én meg azon elmélkedtem közben, hogy milyen süket szövegeket énekelnek ezek, miközben itt vannak a remek versek. Mi lenne, ha ilyeneket énekelnék?
Amikor rátaláltam a gitárra, mintha önmagamat találtam volna meg. A gitár határozott meg engem, ez adott célokat. Ez volt a kreatív csatorna, amelynek segítségével megérthettem magamat.
Az imitáció, a kopírozás csupán lépcső a zenész számára, hogy megtalálja a saját hangját, de hibát követ el, aki azt hiszi, hogy a leutánzott hangzás már a sajátja. Senkinek sem szabad hangról hangra történő kopírozással a példaképek nyomdokaiban lépkedni.
Kamaszkorom káosza hirtelen másodlagossá változott, a gitározás került életem középpontjába, ez biztosított számomra szilárd talajt, amelyen megvethettem a lábamat. Nem vezettem naplót, konstruktív módszerekkel nem igazán tudtam kifejezni az érzéseimet, de a gitárnak köszönhetően kezdtem tisztába kerülni önmagammal.
Loptam egy masszív Panasonic kazettás magnót, azt mindenhova magammal vittem, olyan előadók számait hallgattam, mint Ted Nugent, a Cheap Trick, a Queen, a Cream és Edgar meg Johnny Winter.
A Mötley Crüe volt az egyetlen olyan zenekar, amelynek tagjai hozzánk hasonlóan gondolkodtak, önpusztító módon éltek, tombolt bennük a versenyszellem, az előrekerülési vágy. A teljes turné arról szólt, hogy minden szinten megpróbáltunk túltenni egymáson, és ettől még jobbak lettek a koncertek.
A zenész csalhatatlanul felismeri, hogy melyik szám lesz hatalmas siker.
Sokan úgy vélik, hogy az elénekelt dalszövegnek valami különös, személyes jelentősége van az énekes számára. Ám ez gyakran nem igaz. A fontos az, hogy közel jussunk az emberekhez, az érzelmeikre hassunk. Néha a dallam vagy a szöveg apró töredékével is el lehet érni ezt, máskor a dalszöveg intellektuális tartalmával.
A dalszerzést a popmuzsika éltető erejének kellene tekinteni. Az alkotó folyamat nem idő vagy megrendelés függvénye. Beteljesítéséhez inspirációra és akaraterőre van szükség.
Olyan zenésznek tartom magam, aki történetesen üzletember is.
Paulnak és nekem hasonló elképzeléseink voltak arról, hogyan kell az igazán jó popszámnak szólnia. Valódi öröm volt vele dolgozni. Érzem, hogy John Lennon halála óta folyvást olyan reményeket kell beváltania, amelyeket az embereknek nem volt joguk vele szemben táplálni, tőle megkövetelni. Paul McCartney igen sokat adott ennek a műfajnak és a rajongóinak.
A Heartbreak Hotel volt az a dal, amelyet talán a legnagyobb becsvággyal írtam. Azt hiszem, nagyon sok pontot tartottam szem előtt, amikor dolgoztam rajta: lehessen táncolni rá, együtt énekelni vele, keltsen rémületet, de lehessen egyszerűen csak hallgatni. A lassú zongora- és csembalódallam a végén, pozitív végkicsengésével meggyőzi a hallgatót, nem érdemes rémületbe kergetni valakit, ha végül nem tudjuk épen és egészségesen visszavezetni oda, ahonnan elindult. A Heartbreak Hotel magában hordozza a megtorlást, s engem a bosszú gondolata mindig megigéz. Ez valami olyan dolog, amit magam sem értek. Egyébként teljesen idegen tőlem a gondolat, hogy elégtételt vegyek azon, aki valamit ellenem tett. A dalban inkább a saját tudat alatti félelmeim jelentek meg, s akkor ez segített elfojtani őket.
Elvis, bármilyen fontos volt is a zenei életben feketék és fehérek számára egyaránt, rám nem volt hatással.
Amikor az igazi zene megérint – a szférák zenéje, a zene, amely felülemelkedik az értelmen -, annak semmi köze sincs hozzám, hiszen én csak a közvetítő vagyok. Az egyetlen öröm számomra, hogy a muzsika nekem adatott, hogy hangjegyekkel közvetítsem. Akár egy médium. Ezek azok a pillanatok, amelyekért élek.
A „Man in the Mirror” (Ember a tükörben) fontos üzenetet tolmácsol. Szeretem ezt a dalt. Ha John Lennon még élne, bizonyára magáénak érezné, mert arra int, hogy ha jobbá akarjuk tenni a világot, először saját magunknak kell megváltoznunk.
Gyermekkorom óta az volt az álmom, hogy a szeretet és a zene hatalmával egyesítsem a földön élő embereket.
Ha egy dal vagy egy koncert közben akár csak egyetlen ember szívében elültetek egy kis reményt vagy szeretetet, akkor már megérte.
A zene mindig is az életem, lényem része volt. Akkor is írok dalokat, amikor éppen nem készül album, mert így lélegzem és létezem.
Nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért.
