A világ tele van nyilvánvaló dolgokkal, amelyeket soha senki nem vesz észre.
Nem hiszem, hogy jó ötlet olyan világot tervezni, ahol néhány ország azt mondja, hogy ha-ha-ha, mi nyertünk. Úgy gondolom, hogy minél virágzóbb lesz a világ többi része, … annál virágzóbbak leszünk mi is.
Amit a világnak adsz, visszaáramlik hozzád.
Trump nem a megoldás, hanem a probléma. Ahogy Putyin és Orbán is az. Egy új, egy jobb világhoz ők már nem kellenek. Meg a hozzájuk hasonlók se. Az ország, a világ, amiről álmodunk, kevesebb macsós magamutogató erőszakot, több elfogadást, szeretet igényel. A béke akkor jön meg, ha elmennek a háború emberei. Köztük Orbán.
Odakint a világ forog, akár a napon ragyogó, gyönyörű citromfát körülpisáló kutya.
Magányos világ ez. Közben meg mindenki úgy tesz, mintha nem az lenne, és mintha ők nem lennének azok.
Mind különbözőek vagyunk, és épp ettől tud pompás színekben ragyogni a világ.
A világ olyan, amilyen, nincs már mód fordítani rajta, se átformálni, se feltartóztatni, menthetetlenül rohan a vesztébe. Ellenállni neki egyféleképpen lehet csak: nem mellre szívni.
Vajon egy ember képes megváltoztatni a világot? Van, amikor hiszek benne, de van, amikor a hit nem elég.
A világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet.
Az a világ, amely mindinkább úticélokból áll közöttük való utazás nélkül, amely csak a minél gyorsabb „megérkezést” értékeli, tartalmatlan világgá fog válni. Az ember akárhová eljuthat, ám ez minél könnyebben lehetséges, annál kevésbé érdemes bárhová is eljutni.
Mindig el akartam hagyni Los Angelest. Egy napszítta város, amely azt tekintette egyedüli küldetésének, hogy bármi áron boldoggá tegye a világot, a világ pedig – hálája jeléül – nevetséges vagyonhoz juttatta az e célra toborzott, ízléstelen hősök hadát. Ha Hollywood az átalmatlan szórakoztatásról szólt, akkor Manhattan az ártalmas művészetről.
Az idő és a világ nem áll meg. Az élet törvénye a változás. És azok, akik csak a múltra vagy a jelenre figyelnek, biztosan elszalasztják a jövőt.
A könyvtár egy nagy labirintus, jele a világ labirintusának. Bemégy, és nem tudod, kijutsz-e belőle valaha.
Kölcsönösség, barátság, összhangzó rend, józan mérték és igazságosság fűzi össze az eget és a földet, az isteneket és az embereket. Ezért nevezik a mindenséget is világrendnek – kozmosznak.
Nem olyan tehetséges a világ, hogy néhány okos ember ne tudná becsapni.
Hadd mondjam el, miért vagy itt. Azért, mert tudsz valamit. Bár nem tudod megmagyarázni, de érzed. Érezted egész életedben. Valami baj van a világgal. Nem tudod mi az, csak azt, hogy van. Mint egy szilánk az agyadban, ami megőrjít. Ez az érzés hozott el hozzám.
Megváltoztam, mert nem gondoltam, hogy amit én adok a világnak az elég lenne.