A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.
A gravitáció nem hibáztatható azért, hogy az emberek szerelembe esnek.
Amikor elment a kedvem a politikai újságírástól, és úgy döntöttem, hogy szavahihetőbb kuncsaftok után nézek, rengeteg mágussal és ufólátóval hozott össze a sors. Akkor végre úgy éreztem, független vagyok, mert a „Nulladik típusú találkozásokat” egy napon támadta a Magyar Fórum, a Beszélő és a Népszabadság. Aztán a Magyar Tudományos Akadémia szinte egy időben átkozott ki egy alföldi református lelkésszel. Napról napra éreztem, ahogy egyre függetlenebb leszek.
Ameddig lehet, óvom azt a káprázatomat, hogy a nők önmagamért szeretnek.
A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza.
Mióta a matematikusok megtámadták a relativitás-elméletet, azóta én magam sem értem.
Ha egy vak bogár egy görbe faág felületén mászik, akkor nem veszi észre, hogy az általa megtett út valójában görbe. Én pedig voltam olyan szerencsés, hogy észrevettem azt, amit a bogár nem vett észre.
Kedves Utókor!
Ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) – no, akkor vigyen el benneteket az ördög.
Nem mondom, hogy a futball öl, butít és nyomorba dönt, de hogy miatta maradtam vissza a fejlődésben, az biztos.
[…] Mikor káromkodhatok?
– Amikor focit nézel velem.
Mark Cuban, a Dallas Mavericks tulajdonosa Dagi Albertnek hívott, amikor büntetőket dobtam. Amikor először hallottam, nagyon mulatságosnak találtam. El is érte, hogy kihagyjam a büntetőket. Na jó, ez nem igaz, amúgy is kihagytam volna őket, de így jobb a sztori.
Körbenézek, és azt látom, hogy a csapattársaim befeszültek. De teljesen. Ötpercenként kirohan valaki a slozira. Aztán nekem is ki kell mennem, és miközben a fenekemet törlöm, támad egy ötletem. Elég gusztustalan, de azt hiszem, működhet. Amikor tehát visszatérek az öltözőbe, egy sza*os vécépapírt tartok a kezemben. Elkezdem körbe-körbe kergetni vele a többieket. Mind sikoltoznak, huhognak és nevetnek, és hamarosan ideje indulni a pályára, ők pedig felszabadultak. Működött a tervem.
A pénz csak akkor jelent meg az életemben, amikor megkaptam az első heti fizetésemet. Egy barna borítékban érkezett, rajta a nevem, és a tartalma gyorsabban elfüstölt, mint a rajzfilmbeli nyuszika, amikor belebámul a puskacsőbe.
Ha én megjelenek valahol, mindenki azt hiszi, hogy éttermet akarok nyitni.
Kétfajta könyvvizsgáló létezik. Az egyik drága, a másik kurvára idegesítő.
Hányszor kell megünnepelni, hogy valaki megszületett? (…) Minden évben, mindenkit újra meg újra? Soha nem áll meg?
Nem szeretnék sem Bach, sem Mozart, sem Tolsztoj lenni, mert õk már mind meghaltak.
Mutass nekem egy épeszű embert, és én kigyógyítom belőle.
Ha belenézek a tükörbe, nem látom a képmásom, mert Zlatanból csak egy van.
Hogy mit éreztem a gólom után? Kérdezd a gólt, mit érzett, hogy én lőttem!