Én is csak a szavakkal játszom, amelyek mögött talán ott van a valóság, amiről szintén nem lehet tudni, hogy micsoda.
Alkosd meg a saját valóságodat… legyél a saját rocksztárod, találd meg a saját szenvedélyedet… és mi mindig minden lépésednél ott leszünk.
Sokkal jobb a világot olyannak látni, amilyen, mint álomvilágban élni, bármennyire kellemes és önbizalmat nyújtó legyen is az.
A valóságot másolni jó, de feltalálni a valóságot jobb, sokkal jobb.
Semmi sem valódi, amíg ki nem próbáljuk – még egy szólás sem igazi szólás, ameddig saját életünk nem szolgáltat példát rá.
A fizikai világ millió vibrálás – de mi az, ami rezeg, lüktet? A szemnek a szín, a fülnek a hang, az orrnak az illat, az ujjaknak az érintés. Ezek csak különböző nyelvek egyetlen dolog leírására, az érzékelés különböző minőségei, a tudatosság különböző dimenziói. „Mi az, aminek ezek eltérő formái?” – a kérdés értelmetlennek tűnik. Ami a szemnek a fény, az a fülnek a hang. Nekem úgy tűnik, az érzékek nem egy közös dolog kifejezésmódjai, formái, dimenziói, hanem egymásé, mintegy kört alkotva. Ha jobban megfigyeljük, az alak színné változik, a szín rezgéssé, a rezgés hanggá, a hang illattá, az illat ízzé, az íz tapintássá, a tapintás ismét alakká.
Nem elfutni kell a valóság elől, hanem meg kell állni, és szembe kell vele nézni.
Azt mondják, a valóság unalmas, egyhangú, és a művészet, a fantázia azért kell, hogy szórakoztasson, ezért olvassák a regényeket. Számomra, ellenkezőleg, mi lehetne fantasztikusabb és váratlanabb, mint a valóság?
A valóság is lehet olyan szép – sőt szebb! -, mint a hazug ábránd.
Igenis itt kell maradni, meg kell próbálni rendbe rakni a környezetet, ahol élsz, mert ha itt nem sikerül, akkor sehol se. Én ezt fogom tenni. És tudod miért?… Mert szépnek látni könnyű a világot, szarnak talán még könnyebb, de olyannak látni, amilyen valójában, az az igazi feladat.
Az emberek azért tévednek el a sivatagban, mert hagyják, hogy félrevezessék őket a délibábok.
A valóság olykor nem hogy nyomába ér a filmnek, hanem még felül is múlja azt!
Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.
Az álom ereje
Kétségtelenül boldoggá
Teheti az embert.
De egyedül a valóság ereje
Képes az embert
Maradéktalanul tökéletessé tenni.
Jó, hogy vannak álmaink, mert nélkülük elviselhetetlen volna a valóság. Csalhatjuk magunkat a valósággal is. Az még sokkal veszedelmesebb álom.
Egyszerű, mégis nehéz elfogadni a valóságot olyannak, amilyen… pedig csak kiindulópont az elfogadás, ahonnan elrugaszkodva küzdeni lehet egy másféle valóságért.
Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.
Szerintem az emberi faj a valóságot a nyomoron és a szenvedésen keresztül határozza meg.