Vajon azért születtek a vallások, hogy olyan istenekkel ajándékozzák meg az embert, akik nem találják őt furcsának?
Az egyházak ügye sürgős, égető kérdés. A vallásosságot le kell választani, mert ellenkező esetben az istenhit is veszélybe kerül. Az istenhitet mindenekelőtt a fiatalságban kell mélyen elültetnünk.
(Joseph Goebbels: Napló – 1936. december 2.)
A politikai vezér számára népének vallási tanai és intézményei mindig érintetleneknek kell lenniük, ellenkező esetben nem szabad politikusnak lennie, hanem feltéve, hogy ehhez a megfelelő adottságokkal rendelkezik legyen reformerré!
Vallási problémákkal mindaddig, míg azok a saját fajunk szokásait és erkölcseit nem ássák alá politikai pártok ne foglalkozzanak, éppen úgy, mint ahogy a vallás sem arra való, hogy politikai bonyodalmakba keveredjék.
Bizonyára akadnak a papok között is olyanok, akik szent hivatásukat politikai becsvágyuk kielégítésének eszközéül használják fel, és politikai harcaik közepette megfeledkeznek arról, hogy ők tulajdonképpen egy magasabb igazság őrzői, de semmi szín alatt sem a hazugság és rágalom képviselői.
A vallásról én semmit se tudok mondani, jót legalábbis nem. Bolondot minden szektában találsz, csalót is a legtöbbjében; miért hinnék olyan misztériumokban, melyeket senki sem ért, csak mert akik írták, összekeverték az elmebajt az Ihlettel, és evangélistának titulálták magukat?
Figyelj oda az emberekre, törődj velük, hogy Jézus rajtad keresztül szerethessen egy meggyötört világot!
A balettban a férfi olyan szűk nadrágot visel, hogy még az is látszik milyen vallású.
Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.
Az imádság nélkülözhetetlen, de imádsággal vagy puszta kézzel nem lehet védekezni a tankok ellen.
A vallás nélkül nem lehet megérteni a kultúrát, a kultúra nélkül nem lehet megérteni a politikát.
A társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a világnak általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fantasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága. A vallás elleni küzdelem tehát közvetve küzdelem ama világ ellen, amelynek szellemi aromája a vallás.
Vajon szükséges-e a szenvedés a megvilágosodáshoz? Nem, ez régimódi életszemlélet. Nem kell, hogy a szenvedés túlhangsúlyozása a vallásokban továbbéljen a New Age szemléletében is… sem a keresztény, sem a muzulmán, sem a hindu szenvedésre nincs szükség.
A világ vallásainak sem magyarázni, sem kielégíteni nem sikerült spirituális szükségleteinket. Sőt, az egyház inkább megosztja, mintsem egyesíti az embereket, attól függően, hogy a kereszténységet, az iszlámot, a judaizmust vagy a buddhizmust követik-e.
A valóban mélyen hívő emberek soha nem döngetik a mellüket. Nekik nem az a fontos, hogy más mit mond valódi hitnek, hanem az, hogy az alapvető bibliai értékeket, az önzetlenséget, a szolidaritást vagy a szeretetet betartsák és eszerint éljenek embertársaikkal. Magyarországon a kereszténységet pajzsként tartják fel, erre hivatkozva lehet azt mondani, hogy üldözöd a keresztényeket, ha valamivel nem értesz egyet. Pedig baromi nagy tévedés azt gondolni, hogy egy keresztény ország olyan, mint a miénk.
(2023. május 5. – 24.hu interjú részlet)
Isten nem akar mást, csak a mi megszentelődésünket, és mindent azért ad — szorongatást, vigasztalást és kísértést egyaránt —, hogy megszentelődjünk általuk. És ezért a hívő lélek türelmes, mert nem siránkozhat és nem is szabad siránkoznia a saját javán.
Gyönyörűség vihar hányta hajón ülni, abban a bizonyos tudatban, hogy nem pusztul el. Az Egyházat háborgató üldözések ilyen viharhoz hasonlítanak.
Csak háromféle ember van; az egyik fajta az, amelyik megtalálta Istent, és szolgálja; a másik, amelyik minden igyekezetével keresi, de még nem találta meg; végül a többi, aki úgy él, hogy nem keresi, és nem is találta meg. Az elsők értelmesek és boldogok, a legutóbbiak balgák és boldogtalanok, a közbülsők boldogtalanok és értelmesek.
Ha mindent alávetünk az észnek, vallásunkban nem marad semmi természetfeletti és misztérium-jellegű, ha viszont megsértjük az ész alapelveit, a vallás abszurddá és nevetségessé válik.