A termelés nem azt jelenti, hogy olcsón vásároljunk és drágán adjunk el; sokkal inkább azt célozza, hogy a nyersanyagot illő áron vegyük meg és lehetőség szerint csekély ráfizetéssel használható terménnyé alakítsuk ás osszuk szét a fogyasztók között. A hazárdirozás, a spekuláció és a becstelen kereskedelem csak megnehezítik ezt az eljárást.
Az a kísérlet, hogy valakit kiűzzünk üzletéből: bűn, — bűn, mert ezáltal nyereségszerzésből embertársaink életviszonyaira nyomást gyakorolunk és az erőszak uralmát akarjuk az intelligencia helyébe léptetni.
Ha én nem tudnék zsömlét sütni, soha nem árulnék zsömlét. Ez egy alap dolog nálam. Értsél ahhoz, amit csinálsz.
Nem befolyásolhatsz senkit úgy, hogy lecsökkented a mozgásterét, vagy kiölöd belőle a szenvedélyt. Az emberek olyan vezetőkkel szeretnek dolgozni, akik nagy ívű dolgokra és növekedésre ösztönzik őket.
A hozzáadott értékem az, hogy mindig megpróbálok olyan dolgot csinálni, amit más nem csinál, vagy csinál, csak én más módon. És minden jónak látszó ötletet kipróbálok, megvalósítok.
Egy üzletembernek arra is fel kell készülnie, hogy vesztesége lesz – mert elkerülhetetlen. És ha összetörik és feladja, az már régen rossz. Úgyhogy nekimentem és azt mondtam majd lesz másik – és lett másik.
Sikerorientált ember vagyok, a pénzhez nincs viszonyom, öt forintból ugyanúgy megélek, mint százmillióból. Nekem a pénz egy bizonyítvány. Ha csinálok egy egymillió forintos üzletet, akkor kaptam egy kettest. Ha csinálok egy tízmilliósat, akkor kapok egy ötöst.
Tízből hat ötletem sikertelen, kettő nagyon sikeres. A hattal is foglalkozom, elindítom őket, de később kiderül, hogy eleve nem volt jó az ötlet. És nagyjából kettő, ami próba alatt van, amiből még lehet valami.
A kereskedelmet srác koromban kezdtem az agyaggolyókkal, amiket mi is árultunk az üzletünkben. A gyerekek megvették, én pedig aki nagyon jól golyóztam, megkérdeztem tőlük, hogy akarnak-e játszani, természetesen akartak, hiszen azért vettek. Miután általában elnyertem tőlük a golyókat, a gyerekek, vissza akartak menni az üzletbe a maradék pénzükön golyókat venni, de én azt mondtam, hogy kétszer annyi golyót adok a pénzükért, mint az apám. Miután apám megtudta, hogy tönkre akarom tenni, két óriási pofont kaptam, de a kereskedelmet nem tudta kiverni belőlem.
Egy jó vállalatvezető jobb jogász, mint a jogásza, jobb könyvelő, mint a könyvelője, jobb szakértő, mint a szakértője. Mindenhez érteni kell ahhoz, hogy sikeres legyek.
Három dologba kell befektetni: egyharmad aranyba, egyharmad értékpapírba, egyharmad ingatlanba. Valamelyik a három közül mindig megy, ha meg nem, akkor kell venni.
Romániában elveszítettem 1,5 millió dollárt. Megráztam magam, hazajöttem, és megfogadtam, hogy soha többet nem megyek olyan országba üzletelni, ahol nem beszélem a nyelvet.
Minden jónak látszó ötletet kipróbálok, megvalósítok. Ha látom, hogy megy valami, akkor rámászok. Ha nem megy, akkor meg elaltatom.
Két embert ismertem, aki tényleg önerőből lett nagyon gazdag, az egyik Matyi Dezső, a könyvkiadó, ő Komlón, Centrum szatyorból kezdte árulni a könyveket, aztán létrehozott egy birodalmat. A másik persze Lajcsi volt, ő a saját maga által sokszorosított kazettáit árulta ugyancsak szatyorból, emlékeim szerint az Örs vezér téren, a Sugár áruház előtt és Matyihoz hasonlóan sikeres és gazdag lett.
Persze tudom, hogy nem szokványos dolog hárommillió forintból négy év alatt többmilliárdos céget csinálni. De nincsen titkom: egy erőszakos vidéki gyerek voltam, aki mert álmodni akkor is, amikor politikus volt, és álmodik most is. Az álmok pedig arra valók, hogy megvalósítsuk azokat, és nem mások, hanem mi magunk.
A Google csaknem minden egyes keresése után pénzt kap, főleg hirdetésből. Az emberek fizetnek a hirdetésekért. Szerencsések vagyunk, hogy úgy határoztunk, relevánssá tesszük a reklámokat, ahelyett, hogy a flash bannereket választottuk volna. Ez segít bennünket hozzá, hogy a legjobb keresőrendszer legyünk. Ezenkívül más társaságoktól is kapunk pénzt, így az AOL-tól, akik a rendszerünket használják.
Egy kicsit úgy működtetjük a Google-t, akár egy egyetemet. Rengeteg projektünk van, vagy száz. Szeretjük, ha kis csoportok, mondjuk három ember dolgozik egy projekten. Közülük néhányuknak például a molekuláris biológiához van köze. Mások a hardver-építéshez értenek. Úgyhogy egy csomó dolgot csinálunk.