Az űrkutatás rohamos fejlődésének ismeretében már nem lehet elfogadni azt a kifogást, hogy „soha nem lesz lehetséges a csillagközi utazás”. A ma fiatal generációja ezt a „lehetetlenséget” a jövőben már realitásként fogja megélni!
Aki a tudást a tudás kedvéért választja, az főképp azt fogja választani, amelyik leginkább mondható tudománynak.
A tudomány nem kevesebbet követel tőlünk, mint hogy feltétel nélkül rááldozzuk az életünket.
Anyukám egykor minden októberben hallgatta a rádióban, hogy ki kap Nobel-díjat, és mindig mondta: Katikám, lehet, hogy te leszel az. Mire én: Anyuka, még egy ösztöndíjat se tudtam kapni, nemhogy Nobel-díjat! Azóta sem gondolok ilyesmire, számomra az a fontos, hogy minél hamarabb minél több ember megkapja a vakcinát, és megvédje őket a vírusfertőzéstől.
Előre nézünk, mert a tudománynak soha nem szabad visszanéznie. Másrészt ritkán látunk olyan tanulmányokat, amelyek a múltban már elért célokról beszélnek. Mindig előre nézünk. A múlt az múlt. Én magam is hozzászoktam ahhoz, hogy azon gondolkodjak, hogy mit tehetek még, nem pedig arra, amit elértem.
Ha a tudomány kijelenti, hogy intuíció vagy spirituális hit útján semmi nem bizonyítható, akkor a sajtó azt elfogadja. Ha a tudomány kijelenti, hogy objektív megfigyelés nem lehetséges tudatosság révén – s a pszichikai belátást rövid úton félresöprik, mondván, hogy az legjobb esetben is véletlen megvilágosodás –, a sajtó ezzel is egyetért. A sajtó és a tudomány valójában nem tiszteli a világban megjelenő érzéseket. A kollektív megfigyelést részesítik előnyben, és a konszenzust nevezik ténynek. Mintha a tudósok és az újságírók nem engednék meg maguknak, hogy emberek legyenek. Voltaképpen ők az idegenek az emberi társadalomban, hiszen konszenzus útján olyan új, tőlük függően új embertípust akarnak kialakítani, amely nem képes érezni. Ha valaki nem „racionális” az ő meghatározásuk szerint, vagy tudományos értelemben elhajló, akkor kiközösítik.
A tudománynak mindig az volt a „betegsége”, hogy a nagy új problémákat is azzal a tudással akarta megoldani, ami már megvolt.
Ma már a történelmet inkább a laboratóriumokban alakítják, mint a fővárosokban.
Vannak orvosok, akik azt hiszik, nem tudnának elég pénzt keresni, ha változtatnának gyógyító gyakorlatukon, és/vagy nem akarnak másfajta gyakorlatot folytatni, mint orvostársaik. Egyszerűen azt csinálják, amit tanultak – még akkor is, ha az nem működik.
Az orvostudomány megtagadja az emberi lény valódi lényegét: a szellemet. Pedig a betegség mindig a mélységből tör fölfelé, mielőtt megmutatkozna a felszínen.
A materiális világba fagyasztottaknak lassan fel kell adniuk az állásaikat, például a Magyar Tudománytalan Akadémia is nevetségessé válik azzal, hogy a kvantumfizika eredményeit egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Amúgy milyen név az, hogy Akadémia? Akadozik, elakad, miért nem lehet mondjuk inkább, mondjuk Teremtő Média?
A technika eszköz. Egy gép. Amely nem ad semmit, és nem vesz el semmit. Az ember az, aki a technikával rombol vagy épít.
Amikor a fénycsöveim először ki lettek állítva, olyan ámulattal nézték őket, hogy azt lehetetlen leírni.
Az idő- és kontextusfüggő elméletek hasznosabb eredményeket hoznak, mint az örök és egyetemes általánosítások, amelyek megalapozatlan előfeltevésekre épülnek.
Lejárt a látszatintézkedések és az éghajlatváltozás tagadásának ideje. A tudomány nagy bizonyossággal állítja, hogy valóban klímaváltozás zajlik és ez az emberi tevékenység eredménye.
A tudomány útja nehéz, fáradságos és költséges út. A sarlatánok mindig előnyben vannak: könnyű, gyors, mindenre kiterjedő megoldásokat kínálnak.
Azon a napon, amikor a tudomány elkezdi tanulmányozni a nem fizikai jelenségeket, sokkal nagyobb haladást fog elérni egy évtized alatt, mint az összes korábbi évszázadban.
Nem volt szükségem modellekre, rajzokra és kísérletezésre… A konstrukció tökéletesítését lelkileg végzem el. Számomra teljesen mindegy, hogy egy turbina az agyamban, vagy a laboratóriumban forog-e… A berendezésem úgy működik, ahogyan azt elképzelem és a kísérleteknek pontosan az az eredményük, amit eleve elterveztem. E szabály alól húsz esztendő alatt egyetlen kivétel sem akadt.
Hatalmas erő van a tudományban és a technikában. Én azt hiszem, a legtöbb ember nem ismeri ezt fel. Annyi minden lehetséges az új technológiákkal. Mi csak egyetlen példa vagyunk. Két őrült kölyök ekkora hatást tett a világra az internet ereje, a disztibúció ereje, hardverek és szoftverek által. De annyi minden van még. Annyi lehetőség van, ahol az ember nagy hatással lehet a világra tudománnyal és technikával.
Nem kell a tudomány engedélyére várnunk ahhoz, hogy szokatlan dolgokat tegyünk, vagy túlmenjünk azon, amiről azt mondták nekünk, hogy lehetséges.
