Ezer ember kellett a távíró vagy a gőzgép vagy a fonográf vagy a telefon vagy bármi más fontos dolog feltalálásához – az utolsóé a dicsőség, az összes többit meg elfelejtjük.
Ha már egyetlen felderíteni való rejtély sem maradna, bizony minden nagyon unalmas volna.
Nyíltan bevallom: az a feltevés, hogy a szemet, a maga utánozhatatlan berendezéseivel, amelyek a különböző távolságokra való fókuszálást, az eltérő fénymennyiségek bebocsátását, vagy a szférikus és kromatikus aberrációk kiigazítását szolgálják, a természetes kiválasztás alakította ki, valóban a legnagyobb képtelenségnek látszik. Amikor először mondták ki, hogy a Nap nyugalomban van és a Föld forog körülötte, a józan emberi ész hamisnak nyilvánította ezt a tanítást – de hát a tudományon belül nem bízhatunk meg abban a régi mondásban, hogy Vox populi, vox Dei (a nép hangja isten hangja).
Nagy az ereje a félremagyarázásnak, de a tudományok története azt mutatja, szerencsére nem tartós.
Nem csak a komoly, hanem a kellemes olvasmány is hasznos. Mert vannak óráink, mikor üdítő pihenésre szorulunk. Még a tudósnak is kijár fáradozásaiért az üdülés. A tudományos irodalomnak is csak javára válik, ha kellemesen és ízlésesen tálalják. Jó, ha mindenről s minden hangnemben írunk.
Számomra az ember vezette autók kivonása a forgalomból súlyos, de helyes döntés, s ahhoz hasonló hír volna, mint amikor azt hallom, hogy elítéltek egy háborús bűnöst. Jó tudni, hogy végre leszámolnak a szeméttel, mondom majd magamban, összehúzva a szemöldökömet, hogy gonosz benyomást keltsek.
A benzines autókra hamarosan úgy tekintünk majd, mint napjainkban a gőzgépekre.
Amit eddig tudtunk igazolni, az alapján semmi nem létezik rajtunk kívül az univerzumban. Ez egyrészt igen rejtélyes, másrészt kijózanító is. Ha mi vagyunk egyedül ebben a hatalmas űrben, az miért van? Alapvető kérdés. Miért?
A funkcionális agyi képalkotó technológiára irányuló legújabb kutatás bebizonyította, hogy amikor az ember igazán fókuszál és koncentrál, az idővel, térrel és a test érzés / motoros / szenzoros érzékelésével társított agyi áramkörök szó szerint elhalkulnak.
A tudomány ma már tisztában van vele, hogy minden, ami fizikai (beleértve téged és engem is), csak egy hatalmas jéghegy csúcsa. A kérdés az, hogy mi ez a mező, amely az egészet összetartja, és mi hogyan kapcsolódunk hozzá.
Az emberek a végtelent általában csak meghatározatlanságként fogják fel, és ebben az értelemben mondják azt, hogy minden végtelen egyenlő; noha helyesebben tennék, ha azt mondanák, sem egyenlők, sem nem egyenlők, sem különbségük, sem pedig arányuk nem meghatározott. Ebben az értelemben tehát a végtelen dolgok egyenlőségére, különbségére és arányaira nézve semmiféle konklúzió nem vonható le, s aki mégis megkísérli, paralogizmusba esik.
A fizika azon fáradozik, hogy a létezőket formailag olyasmivel magyarázza, amit az észleléstől függetlennek tekintünk. Ilyen értelemben beszélünk „fizikai realitásról”.
Newton, bocsáss meg nekem, hiszen te megtaláltad azt az utat, amely a te idődben a maximális gondolkodó képességű és alkotó erejű ember számára éppen még lehetséges volt. Azok a fogalmak, amelyeket megalkottál, még ma is irányítják a fizikai gondolkodásunkat, pedig ma már tudjuk, hogy más, a közvetlen tapasztalás szférájától távolabb eső fogalmakkal kell őket pótolnunk, ha az összefüggéseket mélyebben meg akarjuk érteni.
A fizikusok fő feladata tehát azoknak a legáltalánosabb elemi törvényeknek a felfedezése, amelyekből a világkép tiszta dedukcióval levezethető.
A népszerű tudományos művek olvasása során hamarosan meggyőződtem arról, hogy a bibliai történetek jó része nem lehet igaz.
Változatos alakú épület a tudomány temploma. Nagyon különbözők a benne járkáló emberek és azok a szellemi indítékok, amelyek őket e templomba vezették. Jó néhányan fölényes szellemi erejük örömteli érzésével foglalkoznak a tudománnyal; az ő számukra a tudomány a hozzájuk illő sport, amely az erő élményét adja és a becsvágy kielégülését eredményezi; de olyanok is sokan vannak a templomban, akik csak utilitárius célokból áldozzák fel agyuk zsírját oltárain.
A tudományos gondolkodás a tudományosat megelőző gondolkodás folytatása.
Mindennek a lehető legegyszerűbbnek kell lennie, de egy fokkal sem egyszerűbbnek.
Vannak világhírű tudósok, akiknek sikerült négy-öt gyerek mellett Nobel-díjat szerezniük, másoknak meg egész életükben sem jön össze, hiába ülnek otthon néma csöndben.