Bár manapság ezzel nem szokás dicsekedni, engem tehát többször is jutalmazott a Soros Alapítvány: 1991-ben féléves amerikai ösztöndíjjal, 1993-ban kutatási támogatással és 1995-ben Ránki György-díjjal. És soha senki semmiféle hűségnyilatkozatot nem kért tőlem. Sőt, hogy a „bűnlistám” teljes legyen, azt is bevallom, hogy még ugyanebben az évben, egész pontosan május 5-én – egy vacsora keretében – be is mutattak Soros Györgynek. A vacsorán, amelyet Hankiss Elemér rendezett, részt vett Bárándy György, Esterházy Péter, Gombár Csaba, Vásárhelyi Miklós, az alapítvány elnöke és sokan azok közül, akiket a 2010-es évek jobboldali megmondóemberei a Soros György által mozgatott „háttérhatalom” és „hálózat” balliberális, szabadkőműves és zsidó vagy zsidóbérenc ügynökeinek minősítenének. Velük együtt engem is természetesen.
Kinek volt igaza? Szapolyainak vagy Ferdinándnak, Bocskainak vagy II. Rudolfnak, Bethlen Gábornak vagy II. Ferdinándnak, Rákóczinak vagy I. Józsefnek, Kossuthnak vagy I. Ferenc Józsefnek? A maga szempontjából mindegyiknek, a másikéből azonban egyiknek sem. A történésznek véleményem szerint felül kell emelkedni ezeken a kortárs ellentéteken, s igazságosztás helyett a politikusok motívumait, törekvéseik reális vagy irreális jellegét kell bemutatni. A 20. század esetében ugyanez a helyzet, csak az akkori szereplők megítélése ma még jóval érzékenyebb úgy, mint a több évszázaddal korábbiaké.
Az úristent lehet imádni így is, és lehet úgy is, de ez nem ok arra, hogy az egyik fél gyűlölje a másikat, lerombolja templomait, sőt gyilkolni kezdje. Újabb kori példával élve: nem arra törekszem, hogy a jobb-és baloldaliak szeressék, hanem hogy elviseljék egymást, s ha vitatkoznak, akkor ezt kulturáltan tegyék, továbbá mindkét fél hősei és áldozatai kapják meg az őket megillető tiszteletet.
Erdély ügye legközelebb a külügyminiszter-helyettesek 1946. áprilisi, ugyancsak londoni tanácskozásán került elő. A Szovjetunió, amely néhány nappal korábban képes volt elhitetni a Moszkvában tárgyaló magas szintű kormánydelegációval, hogy indokoltnak tartaná a magyar területi igények felvetését Romániával szemben, az angol fővárosban eredeti javaslatához, azaz a trianoni határok visszaállításához ragaszkodott.
A trianoni békeszerződés következtében az országterület 325 ezer km2-ről 93 ezer km2-re, a lakosság száma pedig 20,8 millióról 7,9 millióra csökkent. Ezzel Magyarország Közép-Európa egyik legkisebb állama lett. A nemzetiségi lakosság mellett az ország határain kívülre került 3,3 millió magyar is, akiknek mintegy fele összefüggő területeken az új határok mentén élt. Ilyen veszteség Magyarországot a 16. század óta nem érte. A sokk, amelyet az akkori magyar társadalom átélt, mai ésszel és érzelmekkel szinte elképzelhetetlen.