John D. Barrow

John D. Barrow

1952. nov. 29. - 2020. szept. 26.

angol kozmológus, elméleti fizikus és matematikus

John D. Barrow brit kozmológus, elméleti fizikus és matematikus volt, aki a világegyetem eredetével, szerkezetével és az alapvető fizikai törvényekkel foglalkozott. Tudományos munkássága mellett az univerzum, az idő, a matematika és az emberi tudás határainak kérdéseit is közérthetően vizsgálta.

Immanuel Kant egyik tudománytörténeti érdeme, hogy világosan megkülönböztette az „igazi valóságot” az „észlelt valóságtól”. Amikor elménket és értelmünket az igazi valóság természetének megismerésére használjuk, annak természete megváltozik (de még ha nem is, nem tudhatjuk, hogy nem változott-e meg).

A matematika több, mint természettudomány: csak konzisztensnek kell lennie, és máris érvényes. Benne van az összes elképzelhető logikai szerkezet, amelyek némelyikét megtaláljuk a természetben is, de a legtöbbet nem. A matematika nyílt, be nem fejezhető, végtelen: a fizikai világ ennél kisebb.

A korai sumer számolási rendszer nem kizárólag tízes alapú volt. A mennyiségeket gyakran tízes alapú számokkal fejezték ki, de második lehetőségként használták a 60-as alapot is. Ebből az ősi rendszerből örököltük időmérési rendszerünket, amelyben 60 másodperc egy perc, és 60 perc egy óra.

Amerikában van egy indián kultúra, ahol 8-as alapú számrendszert használnak. Ez csak addig tűnik különösnek, amíg rá nem jövünk, hogy ők is a kezükön számolnak, csak éppen nem az ujjakat, hanem a közöttük lévő közöket használták.

Az indiai nullának nagyon érdekes vonása, hogy sokféle fogalmat jelent. Míg a babiloni hagyomány szerint a nulla megközelítése egydimenziós volt, hiszen a könyvelő egyszerűen üres helyet jelölt vele, az indiaiak a semmi és az űr szélesebb filozófiai jelentésrendszere felől nézték.

A fizika törvényei megengedik például, hogy az íróasztalom felemelkedjen, és a levegőben lebegjen. Ehhez csak az kell, hogy a molekulái „véletlenül” mind fölfelé mozduljanak véletlenszerű mozgásuk során. Ennek a bekövetkezése olyan valószínűtlen, még a világegyetem tizenötmilliárd éve alatt is, hogy gyakorlati szempontból nem kell vele foglalkoznunk. De ha végtelen jövő áll előttünk, akkor végül az ilyen hihetetlenül valószínűtlen fizikai események bekövetkezésének is lesz esélye. Egy olyan energiatér, amely vákuumtájképeink legalján tartózkodik, végül megteheti a hihetetlenül valószínűtlen ugrást a következő hegycsúcsra. Ekkor újrakezdődhet a felfúvódó világegyetem.

A matematika területei, az aritmetika, az algebra és a geometria az ókori tananyagok alapvető elemei voltak, mert általuk olyan dologra nyílt lehetőség, amelyre egyébként csak a teológiában: bepillantást nyerhettek az abszolút igazság birodalmába. A legjobb példa erre a geometria. Ez volt a matematikusok legfigyelemreméltóbb és leghatékonyabb eszköze.

Az elméleti matematika volt az első antik tudomány, amely megszabadította magát a metafizikus bilincsektől. Az elméleti matematika szabad matematika lett. Gondolatokat tudott alkotni anélkül, hogy azoknak vonatkozniuk kellett volna a természettudomány, a filozófia vagy a teológia bármely elemére.