Az élet bonyolult kérdéseire csak bonyolult válaszok léteznek. És azok megértéséhez sajnos sokat kell olvasni és tanulni.
Az agyam csak vevő, az Univerzumban van egy mag, amelyből ismeretet, erőt és inspirációt szerezhetünk. Nem ismerem a mag titkait, de tudom, hogy létezik.
Egy tucat nyelvet tanulmányoztam, elmélyedtem az irodalomban és a művészetekben, a legjobb éveimet könyvtárakban töltöttem, mindent elolvastam, ami csak a kezem ügyébe akadt, Newton elveitől kezdve a Paul de Kock regényekig, és azt éreztem, hogy az életem legnagyobb részét elfecséreltem. De nem sokkal később rájöttem, hogy ez volt a legjobb dolog, amit csak tehettem.
Semmi nem ér semmit, csak ha valaki tanul meg tanul, és van pártfogója, meg a szerencse is kedvez: az ember nem is álmodja, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy vagy bírópálcát nyomnak a markába, vagy püspöksüveget a fejébe.
Az út a boldogabb élethez a műveltségen keresztül vezet.
A technológia önmagában nem fogja nekünk megtanítani azt, hogyan is kellene azt használnunk.
A tudás hasonló a kézről kézre járó pénzhez. Az embernek részben joga van büszkélkednie vele, ha ő maga dolgozott anyagáért, ő készítette vagy legalább becsületesen szerezte meg a már elkészítettet. De ha ő semmi hasonlót nem tett, csak úgy kapta valamelyik járókelőtől, aki arcába dobta neki, milyen alapon büszkélkedhetne vele?
A szégyen csupán pillanatnyi, ha kérdezel, de örökké tart, ha műveletlen maradsz, mert nem kérdezel.
A tudás megszerzése még nem jelenti azt, hogy meg is tapasztaltunk valamit. Ha képes vagy meglátni az új lehetőséget vagy potenciált, elérkezett az ideje annak, hogy kezdj is valamit az új tudással.
Nem tudom elég erőteljesen hangsúlyozni, hogy az ezoterikus tudás semleges. Nem a tudást kell kifogásolnunk, hanem annak negatív használatát.
Az ismert emberi történelem folyamán a tudás két szintje működik a bolygón. Az egyiket nyilvánosságra hozzák a tömegek számára – javarésze hibás és manipulált, hogy gondolkodásunkat és az általunk teremtett valóságot uralják. A másikat csak néhányan ismerik, leginkább az Elit/Testvériség szintjein.
Minden hajóhad sebessége a hozzá tartozó leglassúbb hajó sebességétől függ. A tanítók gyorsasága is ezen múlik. Ők sem haladhatnak gyorsabban, mint a leglassabban cammogó diákjaik.
Tudni, hogy amit tudunk, azt tudjuk, ám amit nem tudunk, azt nem tudjuk; ez az igazi tudás.
Gondolkodás nélkül tanulni: felesleges vesződés; tanulás nélkül gondolkodni: veszedelmes.
Amikor rátapintok a tudásra, az igazságra, akkor még a testem is berezonál egy bizonyos módon.
Az emberek sokkal könnyebben átverhetők és irányíthatók elvágva az információ, az intuíció és inspiráció magasabb forrásaitól.
Aki azonban az olvasás művészetével tisztában van, azt ösztöne minden könyv, folyóirat vagy röpirat tanulmányozása közben figyelmessé teszi arra, amire célszerűségénél vagy értékességénél fogva szüksége van. Az ily módon nyert újabb kép mintegy beleolvad a már meglévő hasonló tárgyú képbe, azt javítja vagy kiegészíti, helyesebbé vagy kifejezőbbé teszi. Ha az élet az így olvasó embert állítja valamely gyakorlati kérdés elé, az illető azonnal a már meglévő adatokat állítja a gyakorlati élet szolgálatába. Csak az ilyen olvasásnak van értelme és célja.
Minden ember azt ítéli meg helyesnek, amit ismer és tud, és ahhoz is ragaszkodik. Ők ezt hívják valóságnak. De a tudás és az ismeretek nagyon bizonytalan dolgok, így lehet, hogy a valóságuk csak egy illúzió. Mindenki a saját kis világában él és úgy, ahogy ő helyesnek gondolja.
Ha az elmét egyszer kitágította egy új ötlet, akkor az már soha nem fogja visszanyerni az eredeti méretét.