Bár annyit tudnál, fiam,
hogy a nadrágodra foltot
vess, ha szakadt s híja van!
Háttal álltam a világossághoz, arccal a megvilágított tárgyakhoz, természetes, hogy így arcom, mely a megvilágított dolgokat szemlélte, világosságot nem kaphatott.
A tudás már a miénk. Aki nagyon igyekszik megszerezni, gyanús, mert mintha éppen szabadulni igyekezne tőle.
Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell, csak megtanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége.
– A tudás hatalom – jelentette ki Mr. Hinchcliff.
– De boldogság-e?
Az ismeret ma mindenkit magányos
toronyba zár, ahol a téboly szálldos,
hol nem lelünk hitet, harmóniát,
gyógyszert a halál és a jövő ellen,
sem vigaszt. Mentől többet tud az ember,
annál kétségbeejtőbb a világ.
Azt mondják, amikor egy tanult ember meghal, az olyan, mint amikor egy könyvtár leég.
Az általános képzettség és a különleges szakképzettség között éles ellentétnek kell fennállania. Minthogy az utóbbi éppen manapság mindinkább a pénz szolgájává alacsonyodik le, legalább az ideális szemléletű általános műveltségnek kell ellensúlyként fennmaradnia.
Látjuk a halottakat álmainkban, és élőnek hisszük őket, de közben tudjuk, hogy meghaltak. Ez az álombéli agyműködés nem logikus, de vajon nincs-e valami sajátos logikája? Vannak dolgok, amelyek meghaladják az értelmet. Hogyan foghatjuk fel a másodperc ezredmilliomod részét? Mégis léteznie kell a matematika alapelvei értelmében.
Az írók kedves emberek, de szűkmarkúan bánnak a tudásukkal. Ritkán osztják meg másokkal; a könyveik számára tartogatják.
Az igazán nagy szellemek sasokként a magasban egyedül fészkelnek.
Elolvashatok sok könyvet, elmehetek tanfolyamokra, és lehet, hogy ideiglenesen jól érzem magam a bőrömben, de aztán minden visszarendeződik az alapszintre, ha nem kezdem el cselekedni mindazt a tudást, amit elsajátítottam. Ahhoz, hogy változás álljon be valakinek az életében, szerintem fontos az elköteleződés, hogy megérjen az emberben az a gondolat, hogy na, készen állok arra, hogy másként csináljam a dolgaim, mint ahogy eddig csináltam.
Az ember általában nem szereti másnak tulajdonítani az okosságot. Legfeljebb az ellenségnek.
Tudományos dolgok tudása nem az illik és nem illik kérdése. Rendkívül kedves, előkelő úrinőket ismerek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ki volt Horatius. Ezt a tudatlanságot nevetséges volna illetlenségnek tartani. Ha érettségizett, diplomás férfi nem tudja, az sem „illetlenség”, hanem vagy feledékenység, vagy szellemi szegénység. Ez nagyobb baj, mint az illetlenség, mert az illetőről igen csúnya szegénységi bizonyítványt állít ki, de elvégre az illető lehet emellett igen művelt, kedves, úri ember.