A csicskák imádnak tévét nézni. A vezetőknek viszont nagy könyvtáruk van.
Az ismert mondás: „a tudás hatalom” gyakran arra ösztönzi az embereket, hogy felhalmozzák és visszatartsák az információkat, mert azt képzelik, hogy a visszatartott információk nélkülözhetetlenné teszik őket. Tévedés. A „hatalom” nem a visszatartott, hanem a másokkal megosztott tudásból fakad. Ennek a felfogásnak pedig a cég értékszemléletében és jutalmazási gyakorlatában is tükröződnie kell.
A tudás értéke attól az embertől függ, aki rendelkezik vele, és önmagában nincs értéke.
Az internet korában a világrendet gyakran kötik össze azzal az elképzeléssel, hogy ha az emberek szabadon hozzáférhetnek a világról rendelkezésre álló információkhoz, és egymás között megoszthatják azokat, a természetes emberi vágy a szabadságra gyökeret ver és beteljesíti önmagát, vagyis a történelem robotpilóta üzemmódba kapcsolva magától alakul tovább. De a filozófusok és költők már rég’ három komponensre osztották az elmét, ezek: az információ, a tudás és a bölcsesség. Az internet csak az információra összpontosít, amelynek hatványozott terjedését teszi lehetővé, Egyre összetettebb keresőfunkciók jönnek létre, amelyek képesek az idő előrehaladásával változatlan tényekre irányuló kérdések megválaszolására. A keresőmotorok egyre bonyolultabb kérdéseket képesek kezelni, méghozzá egyre nagyobb sebességgel. De ez az információcsömör paradox módon gátolja a tudás elsajátítását, a bölcsességet egyre jobban kiszorítva korábbi helyéről.
Tudok egy jó mondást (…) mely szerint, ha nincs a tudásnak követője, akkor a tudás rosszabb, mint a nem tudás. Mert ha vakon próbálsz valamit eltalálni, de nem sikerül, elég azt mondanod, hogy a francba, az istenek már megint ellenem vannak. De ha tudsz valamit, és mégsem ennek megfelelően cselekszel, akkor sötét padlások meg zegzugos folyosók nyílnak az agyadban, amelyeken váltig botorkálhatsz, nem tesz jót.














