Emberileg roppant nagy dolog bevallani, hogy „nem tudom”, hogy tudatlanságot engedhetek meg magamnak.
Látjuk a halottakat álmainkban, és élőnek hisszük őket, de közben tudjuk, hogy meghaltak. Ez az álombéli agyműködés nem logikus, de vajon nincs-e valami sajátos logikája? Vannak dolgok, amelyek meghaladják az értelmet. Hogyan foghatjuk fel a másodperc ezredmilliomod részét? Mégis léteznie kell a matematika alapelvei értelmében.
Elolvashatok sok könyvet, elmehetek tanfolyamokra, és lehet, hogy ideiglenesen jól érzem magam a bőrömben, de aztán minden visszarendeződik az alapszintre, ha nem kezdem el cselekedni mindazt a tudást, amit elsajátítottam. Ahhoz, hogy változás álljon be valakinek az életében, szerintem fontos az elköteleződés, hogy megérjen az emberben az a gondolat, hogy na, készen állok arra, hogy másként csináljam a dolgaim, mint ahogy eddig csináltam.













