Hogy mi a lélek, azt éppoly kevéssé tudjuk, mint azt, hogy mi az élet. Elég nagy titok ahhoz, hogy elbizonytalanodjunk, mennyi az én része a világban, és mennyi a világ része az énben.
Meghalok és feltámadok minden nap, minden egyes festményemben. Azért dolgozom, hogy megmutassam, amit magam sem értek, amit olyan rosszul fejezek ki, de amit azért tudok. Egyszóval a titkomat. Drága barátom, Maeterlinck… azt mondta: „Az élet titok, a halál a kulcs, az pedig, aki elfordítja a kulcsot, eltűnik titokban.”
Egy másodpercig látsz: látod a titkot. Te vagy a titok. Egy másodpercre mindennek jelentése van.
Mind félünk tőle, hogy kifürkészik az érzéseinket és a titkainkat. Pedig az igazság az, hogy nincs olyan rejtett dolog, ami a felszínre ne kerülne.
Legtöbb ember számára a rejtélyes nem azért válik természetessé, mert sikerül megértenie, hanem azért, mert hozzászokik.
Barátságban és szerelemben egyaránt gyakran boldogabbá teszi az embert az, amit nem tud, mint amit igen.
Az elhallgatás olykor több a hallgatásnál. Olyanféle függöny, amely jótékonyan leplez egy olyan ágyat, ahol rendhagyó módon össze nem illő lények találkoztak.
Rabod a titok, míg megtartod magadnak, de rabja leszel, mihelyst másnak is elárultad.
A titoktartás legjobb módja elhitetni az emberekkel, hogy már tudják a választ.
Minden titokzatos eset, amely életünkben bekövetkezik: üzenet.
Nincs oly bensőséges titok, mint amely a lovas és a ló között alakul ki.
A titkok olyanok, mint a parázs a kályhában: kihunynak, ha túl sokáig piszkálja őket az ember.
Az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint.